Darazsak

A darázs egy terrorista méh. Ráadásul a rosszabb fajtából, mert nem egylövetű, mint dolgos rokona, aki ha szúr, akkor oda is veszik, a darázs többet is tud csípni és semmi baja nem lesz - az agyoncsapást nem számítva - ezért ezt tudva sokkal bátrabb és szemtelenebb is. Idén sok van belőlük - a házba is befészkelték magukat valahogy. Ráadásul annyira elérhetetlen helyre, hogy semmit sem tudunk tenni ellenük a körösztanyjuk térde kalácsának emlegetésén kívül. Az, hogy társbérletünk lett, még nem lenne baj, hisz elférnénk mellettük, nagy a ház és a világ is nagy, engem nem bánt a darázstudat, ha ők északon vannak én meg délen. De a köztünk lévő viszony az utóbbi időben eszkalálódni látszik. A dolgok - hogy miszerint minden estére húsz harminc darázs döglött halomra a hálószobánkban a radiátor elé, csupán tisztasági okból zavart és amiatt, hogy rendszeres foglalatosság lett a hullahegy elpucolása. De a tegnap éjszaka végképp átlépte e tűréshatárt. Hajnalban vad zúgásra ébredtem. Egy darázs ült a fülemtől két centire a paplanon, zümmögött és mosakodott. Régóta tudható, hogy a túlzott tisztaság káros az egészségre, mert egy pillanat alatt kipattant a szemem és lesöpörtem a dögöt a padlóra, ahol a közben szintén felriadó nej agyonverte a szerencsétlen mosakodót egy papuccsal. Eddig, és netovább! Valamit lépnünk kell. Szó nem volt addig arról, hogy közös hálószobán kellene osztoznunk. Itt az idő a szakember keresésének..