A fák lelke

A fák lelke érzékeny lélek. Már régóta sejtettem hasonlót, állítólag ki lehet úgy is pusztítani egy fát, ha rendszeresen üvöltözünk vele. Ezt ugyan nem próbáltam, de készséggel elhiszem bárkinek, hisz az üvöltözéssel engem is ki lehetne irtani. A fák a kertünkben határozottan megsértődtek. Remélem nem rám, hisz a jó viszony igencsak fontos lenne a jó gyümölcstermés érdekében. A fák az időjárásra sértődtek meg. A legérzékenyebb a dió lelke, hisz az első fagyos fuvalltra ledobta az összes lombját nagyjából úgy, mintha a villanyt kapcsolnánk le valahol. Most csupasz ágakkal durcáskodik a kert közepén, mint egy anorexiás párizsi ruhamodell. Egy pillanattal előbb még harsogóan zöld volt  a lombja, egy pillanat múlva már a pázsiton hevert. A kaki volt a következő - összebeszélhettek a dióval és most beállt a sorba a ringló is. Dús lombruhája, amit még a hétvégén is büszkén mutogatott, szintén a fűben hever. A körte is gondolkodik - látom rajta. Lassan, de biztosan eljön a tél..