Heti nem értem rovatom következik. Ezúttal a termőföldről lesz szó és a földértékesítésről. Az apropója most éppen nem a kormány tervezett fellépése a zsebszerződések ellen, hanem az a gyakorlat, amit nap mint nap látok, amikor elautózom mellette. Madárfüttyös, rezedaszagú falumban, vannak külterületi földek. (Persze ilyenek mindenhol vannak, hiszen, ami nem a faluban van, az a falu körül lehet csak. Az alatta nyilván kizárva, ahogy a felette is. Illetve utóbbi elképzelhetőbb Zombifalván, a közelgő Halloweenre való tekintettel, de ettől most tekintsünk el.) Szóval a földek ott vannak a falu határában és együtt sem képviselnek legyűrhetetlen mezőgazdasági potenciált. Főleg, hogy adott jelre, mindenki el akarja adni az övét. De vannak, akik furcsa módját választották az értékesítésnek - amihez mai rovatom gondolatban csatlakozni kívánt. Szóval, adott egy darabka föld, mely parlagon állt már egy ideje. Valaki elkezdte ezt körbekeríteni, kaput tett rá és drótkerítést is húzott, ám ezt nem fejezte be. Vagy a pénz fogyott el, vagy a lelkesedés, esetleg mindkettő. A földre került még pár teherautó sitt és néhány nagy, soha meg nem mozdítható méretű fa gyökérzete, majd kitették rá az eladó táblát. A koncepciót nem értem. Mitől értékesebb és eladhatóbb a semmi közepén egy félig bekerített föld, meghordva sittel és szeméttel mint a többi, a körülötte lévő, csupasz talaj? Lehet, hogy ortodox módon állok megint a kereskedelemhez?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése