Kesznyű

Az idő nem múlik el nyomtalanul rajtam - mondhatnám ilyen költőien, de kifejezhetném úgy is, hogy öregszem és hülyülök. Be akartam pakolni a kedvenc polár kesztyűmet az útra és rájöttem, hogy sehol sem találom, pedig ha kellene, akkor most kellene igazából. Ahova menni készülök, ott várhatóan hideg lesz, illetve, ha eljutok oda, ahova szeretnék jutni, akkor ott másképp fázni fogok. Különben mi másért mennék oda ha nem azért, hogy hideg legyen? De a kesztyű nincs sehol. Később sikerült annyira rekonstruálni az események folyását, hogy elmentem benne biciklizni még szombaton, de vissza már nem hoztam. A témában teljes filmszakadásom van nagyjából onnantól, hogy defektem lett, addig, hogy hazaérkezem kesztyűtlenül. Hogy közben mi történt, az agyamban uralkodó jótékony homály fedi. Igazából azt sem tudom mit tehetnék, hogy a jövőben ne legyen velem ilyesmi. Talán vissza kéne térnem az oviba, amikor a kabát ujján keresztül össze voltak kötve a kesztyűk a hasonló balesetek elkerülése végett. Aztán jön majd a partedli és végül a pelenka. A lejtőn nincs megállás..