Először azt akartam írni, hogy a protekcionizmus haszna, de elolvastam, hogy mit jelent a szó és rájöttem, hogy nem ebben az értelemben gondolok a dologra és nem akarok szándékosan hülyébbnek látszani, mint amilyennek egyébként is látszom, szóval ezért cseréltem inkább ki a címet. A mai post arról szól, hogy miért is jó a protekció, illetve miért csak ez tud működni és a piac meg nem. Kedvenc állatorvosi lovam a cégünk büféje és az itt kapható, szűkös erőforrások. Ami nálam stratégiaivá vált - a pogácsa. Besenyő Pista bácsiék után már tudjuk, hogy mindenki a saját szerencséjének a pogácsa - talán ezért is olyan fontos nekem a reggeli betevő, de amúgy meg szeretek rá úgy gondolni, mint a reggelim. Igaz, hogy otthon is reggelizek egy kicsit, de erre is nagy szükségem van, hogy kibírjam délig. A büfénk sajátos elvek mellett működik, látszólag fittyet hányva a modern gazdaság alapelveinek. Ha van A és B termék, mindkettőből rendelnek 10 - 10 darabot. Tegyük fel, hogy A jobban fogy mint B, sőt, B-t szinte nem is keresi a kutya sem. Milyen lesz a másnapi kínálat? Az ember azt hihetné, hogy nyilván A-ból többet rendelnek másnap, hiszen az elfogyott és az azt jelenti, hogy valószínűleg több is elfogyna belőle, tehát újra rendelnének, de ezúttal 12-őt, próbából. Nyilván be lehetne lőni pár próbával azt a mennyiséget ami naponta biztosan elfogyna, esetleg úgy is, hogy B forgalmazását meg is szüntetik. De nem. Másnap egyáltalán nem rendelnek A-t, hisz rengeteg B maradt és annak el kell fogynia. Ugyan senki sem szereti, de amíg el nem fogy, itt A biztosan nem lesz. Valahogy így voltam a pogácsával is. Amikor kiderült, hogy reggel 8 órára az összes pogácsa elfogyott és felvetettem, hogy nem lehetne-e esetleg többet rendelni eztán belőle, elborzadtak már magától a feltételezéstől is - mégis ilyet gondolni! Ez nyílt lázadás - skandalum lenne! Mivel kötöttem az ebet a karóhoz, kompromisszumos, de igazi magyaros megoldás született. Félretesznek nekem egy pogácsát - szigorúan zacskóban! - amit szó szerint a pult alól kapok meg. Ugyan így az alapprobléma nem szűnt meg - a döglött lovat áthúztuk a szomszéd utcába - de legalább nekem van állandó reggelim.
2013. október 8., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése