Darazsak

A darázs egy terrorista méh. Ráadásul a rosszabb fajtából, mert nem egylövetű, mint dolgos rokona, aki ha szúr, akkor oda is veszik, a darázs többet is tud csípni és semmi baja nem lesz - az agyoncsapást nem számítva - ezért ezt tudva sokkal bátrabb és szemtelenebb is. Idén sok van belőlük - a házba is befészkelték magukat valahogy. Ráadásul annyira elérhetetlen helyre, hogy semmit sem tudunk tenni ellenük a körösztanyjuk térde kalácsának emlegetésén kívül. Az, hogy társbérletünk lett, még nem lenne baj, hisz elférnénk mellettük, nagy a ház és a világ is nagy, engem nem bánt a darázstudat, ha ők északon vannak én meg délen. De a köztünk lévő viszony az utóbbi időben eszkalálódni látszik. A dolgok - hogy miszerint minden estére húsz harminc darázs döglött halomra a hálószobánkban a radiátor elé, csupán tisztasági okból zavart és amiatt, hogy rendszeres foglalatosság lett a hullahegy elpucolása. De a tegnap éjszaka végképp átlépte e tűréshatárt. Hajnalban vad zúgásra ébredtem. Egy darázs ült a fülemtől két centire a paplanon, zümmögött és mosakodott. Régóta tudható, hogy a túlzott tisztaság káros az egészségre, mert egy pillanat alatt kipattant a szemem és lesöpörtem a dögöt a padlóra, ahol a közben szintén felriadó nej agyonverte a szerencsétlen mosakodót egy papuccsal. Eddig, és netovább! Valamit lépnünk kell. Szó nem volt addig arról, hogy közös hálószobán kellene osztoznunk. Itt az idő a szakember keresésének..

Darage

Az elmúlt napok hideg időjárása miatt kénytelen voltam újra begyújtani a kályhába, pedig azt hittem, hogy erre a szezonra már csak a fa behordása marad, mint ilyen jellegű tevékenység. A gyújtósnak valót a ház mögött tartjuk zsákokban. Azzal a boldog tudattal lapátoltam a kosaramba a száraz faszilánkokat, hogy nemsokára ropogó tűzzé lényegül át. Ám amikor a kályha torkába tömtem bele a tüzelőt, olyan érzést éreztem a kezemben mintha eleven tűzbe nyúltam volna. Gyorsan fogást váltottam a gyújtóson, de az érzés csak fokozódott. Ennek fele sem tréfa, dobtam el a kezemben tartott fát és meglepve fedeztem fel, hogy az ujjamból egy marha nagy darázs lógott ki. Belémdöfte a fullánkját és azon himbálózott. Persze a szemet szemért (tudom, rosszul gondolt) elv alapján azonnal fejbe is kólintottam őt, de hát nem jött baráti szándékkal - mégis mit várt ezek után? Vártam, hogy esetleg anafilaxiás sokkot kapok, esetleg pampuska méretűre puffad a kezem (ahogy ez egyszer már megtörtént a lábammal) de szerencsére semmi ilyen nem történt, tulajdonképpen meg sem dagadt. Úgy gondolom, hogy a darage egy téli álmot alvó anya lehetett - a méretéből következtetve és meglepetésből szúrt, ugyanakkor ő sem volt a helyzet magaslatán. Azóta viszont sokkal tartózkodóbb lettem a tűzifával kapcsolatban.