Mikor is kapnánk, ha nem karácsonykor? Kedves figyelmesség, hogy gondolnak ránk és legalább üres frázisok erejéig kapunk némi figyelmet. Néminemű kétségeket ébreszt bennem az, hogy mostanság olyan emberektől kapok ilyen üdvözletet, akit az első blikkre nem tudok hova tenni, de aztán persze gondolkodom és töprengek, de akkor sem. Látszólag vadidegenek küldenek névre szóló üzenetet, ami meglep, bár szó se róla, jól esik. Persze az is reális eshetőség, hogy ismertem őket, csak a kor előrehaladtával hülyülök megfele. Ebben az esetben sincs minden veszve, mert minden nap új ismerősök és új kihívások fognak várni, ha elérem egy kisebb mohatelep szellemi színvonalát. Jó, ha az ember optimista..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése