Azt hiszem teljességgel átérzem a Piroska és a Farkas meséből Farkas helyzetét, amikor felébredt és a belevarrt kövek súlyától elnehezülve a folyóra ment inni. Most én is hasonlóan elnehezülten érzem magam így ebéd után, még tán a kövek csilingelését is hallom, ha mozgok. A gombócok maradékát nemhogy megenni nem tudtam, de már rájuk nézni sem bírok. Szerencsére nincs a közelben folyó, de óvatosságból azt hiszem a wc-re sem fogok kimenni, mert ki tudhatja ezek után? Hülye mese lenne belőle..
2014. december 1., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése