Emlékezem

Emlékezem. Nem mindig írhatok ilyen nagyképűen arról a dologról, amiről egyre kevesebb alkalmam nyílik, lévén egyre több minden tűnik el emlékezetem szürke ködében., de erre az egyre viszont tisztán emlékszem. A taxisblokádot megelőző napon ültem a kocsiban és le voltam bénulva attól, amit a rádióban hallottam. Először azt, hogy nem lesz benzinár emelés, majd aztán azt, hogy brutális méretű emelés jön. Mivel akkor már alaposan autó függő voltam - igaz, hogy akkor az autó egyet jelentett egy Trabanttal, egy ilyen érvágás jelentősen érintett. Ültem a kocsiban és pislogtam mint a reklámmacska és le voltam bénulva, mintha gömbhalakkal verekedtem volna és még tart a tetrodotoxin hatása. Mit fogok most tenni, hogyan tovább? (Emlékeim szerint a benzin ára 17 forintról 35-re emelkedett egy csapásra. Most meg örülhetünk, hogy csökkent az akkori, blokádot kiváltó ár tízszeresére!) Most is ezt éreztem, amikor meghallottam a kedvezőtlenül érintő útdíj változásokat. Csak ültem és pislogtam újra. Aztán eszembe jutott az, hogy részben nem is eszik olyan forrón a kását, részben meg hogy örülnék mostanság a harmincöt forintos benzinnek..