Hachapuri étterem

Budapesten a Westend áruház moziszintjén található. Mint régi vonattal ingázó, emlékszem arra, hogy a régi Westend udvaron az Éhes bakter nevű műintézményben milyen jó volt a hamburger vagy a hot-dog. Utóbbit sült virslivel adták, ami egy minőségi ugrás, ha az ember hajlandó megenni a virslit. Persze azóta az udvarból bitang nagy pláza lett és az Éhes bakter is jóllakhatott már. Mindegy, csak az eszembe jutott. Szóval Hachapuri. A Westend moziszintjén található kis étterem grúz konyhával. Tulajdonképpen egy stílustanulmány, hogy be lehet-e rakni egy éttermet egy olyan helyre, ahova senki nem gondolta volna - szóval be lehet. Kicsit furcsa azért, hogy bár az étteremben láthatólag adtak a stílusra, ízléses a berendezés és az étlapok, vécére a mozi túloldalára kellett menni, mert az illemhely már nem fért be sehova. Kicsit olyan érzésem van ettől, mint a luxusappartman, ahol a közös fürdőszoba a folyosó végén van, de ez leküzdhető, ha az ember tiszta kézzel és üres hólyaggal érkezik. Vannak hagyományos értelemben vett asztalok és magaslati kilátást nyújtók. Utóbbiak talán azért, mert Grúziában sok a hegy? A fene se tudja. Az étlap gazdag, színes fotókon ott vannak az ételek, amik a Mekivel ellentétben a megrendelés után is ugyanúgy néznek ki, mint a képen. Az ízek finomak, bár a kések életlenek, így csúnya öngyilkosságot lehetne csak elkövetni velük - de amúgy a húst sem vágják. Az adagok emberesek, bár kissé talán túlárazottak, főleg mert az emberben végig ott motoszkál a kérdés, hogy étteremben ül, vagy bisztróban? Mindenesetre a kiszolgálás és a konyha gyors és lehet kártyával is fizetni. Kis kompromisszumokkal, de érdemes még egyszer legalább eljönni ide.