Isten látja lelkemet, semmi bajom sincs a nevezett áruház üzletpolitikájával! Vannak jó bútoraik és a konyhájuk is egész tűrhető lenne, ha mire odajutunk, ne fogyna el minden a húsgolyókat kivéve. Nem mondom, közvetlen éhenhalás ellen jók, de nem tartom a konyhaművészet csúcsának a dolgot, viszont az tény, hogy rengeteg eladatlan készlet lehet belőle, ha minden el tud fogyni ezt az egyet kivéve. De most nem a húsgolyóról akartam írni, hanem az Ikeázásról. Az életérzésről, ami beindítja bennem a menekülési ösztönt. Ha meghallom, felmered a hátamon a szőr, a vérem elönti az adrenalin és a szemem búvóhely , agyam kifogások után kutat. Többnyire ez azt jelenti, hogy újabb értelmetlen órák vesznek el az életemből, amit rendszerint egy mélygarázsban, vagy pár húsgolyó feledhető társaságában tölthetek mindaddig, míg a kedves személyzet záráskor ki nem hajít az épületből. Ahogy tegnap is történt és ahogy ez ma is kinéz. Utálom az Ikeázást!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése