Pastrami étterem

Tegnap év végi céges vacsora keretében a Pastrami nevű budai étterembe látogattunk el. Az állítólag ismert nevű helyhez igyekeztem úgy hozzáállni, hogy ne befolyásoljon a híre, illetve úgy tenni, mintha először járnék itt. Ezt nagyban megkönnyítette az a tény, hogy valóban először jártam itt. A hely miliőjét meghatározta valami okán a film és a filmes kellékek, a nagy felületek, a fém és az üveg, illetve a félhomály és a hideg. Az ablakok mellett bár kényelmes kanapék találhatóak, nem mondom, hogy kifejezetten melegem volt. Mintha az egyetlen hőforrást a helység közepén elhelyezett grandiózus látványvilágú konyha adná. Bizonyára nyáron mással találkozhat az ember, de mi télen voltunk, ráadásul odakint még hideg sem volt igazán. Levessel kezdtem, egy húsleves gazdagon szerepelt a nyitófogásként. A többiek előétellel alapoztak, bevállalták a libamájas créme brulée-t. A leves nagyon korrekt volt, pont olyan ami otthon kerül az asztalra, de ennél semmi több. Erőspaprikát meg sem próbáltam kérni, otthonról hoztam - Tanár úr, én készültem! - de nem bántam meg. Megkóstoltam a libamájas brulée-t is, de nem igazán dominált benne a máj íze, a tejszín és a karamell édessége nagyjából minden más ízt elnyomott. Pirított kalácsra kenve kellemes volt, de nem volt semmi extra. A desszertként felszolgált édesség is hasonló volt, ha nem pont ugyanaz. Főételnek braisingolt borjúpofát kértem yorkshire pudinggal és párolt zöldséggel. A borjúpofa zseniális volt! Az öklömnyi hús nagyon puhára volt főzve, kellemes, gyümölcsös ízvilágú mártás volt hozzá és talán a mártásból vékony réteg karamellizálódott a húsra, roppanós burkot képezve - ez valóban zseniális fogás volt. A yorkshire puding viszont elég csökött volt, tulajdonképpen két sületlen görcs képében nyilvánult meg.  A rendes puding legalább öklömnyi nagyságú felfújt, nem pedig pici és szalonnás, mint a tálalt köret. Ráadásul a tányér a zseniális hús mellett, csak nyomokban tartalmazott köretet és a zöldség nyilván jobban mutatott volna, ha meg van faragva, nem csak egyszerűen szeletelve van. Sokáig vacilláltam a kacsamell vadasan burgonyafánkkal című kompozíció és a borjú között, de a kacsa sem volt túl nagy adag, bár kívülről szépen nézett ki, nem bántam meg utólag a választást. Desszertként puncskockát kértem, ami kifejezetten nem volt jó. Nem igazán volt édes sem, de rumos sem, ami - szerintem - elvárás lenne egy ilyen édesség esetében. A tésztát mintha vízbe áztatták volna, semmi különös ízhatás nem jött át belőle. Mások elmondása szerint a sajttorta igazán jó volt viszont, de ezt nem tudom megerősíteni. A hely kicsit túlárazott és látszik, hogy bár a heute cuisine hagyományait igyekszik követni, ez elsősorban az árszintre és másodsorban korlátozódik csak a dolgok ízére. Szóval, ha az ember jól akar lakni itt, akkor vegyen fel bankkölcsönt és egye végig a teljes menüsort. A magam részéről jobban szeretem a kevésbé puccos, de őszintébb helyeket.