2014. december 9., kedd

Örök anyag

Az anyag örök! Most nem az anyag és energiamegmaradás általános törvényeit kívánnám szemléltetni bár tulajdonképpen akár lehetne ez is. Szép gyakorlati példája lehetne ennek a tézisnek. Hogy az elején kezdjem, egy nehéz nyárvégi délután az a különös gondolatom támadt, hogy kéne megint lángost sütni. Evégből beszereztem három kefirt és némi élesztőt is. Az ihlet elszállt, az élesztőt elsütöttük másra, a kefirek szótlan hallgatagsággal kuksoltak a hűtőben szépen. Tulajdonképpen nem történt velük semmi, mind a hárman elvoltak a legalsó fiókban, szépen, csendesen. Mondhatni meghúzták magukat, nem hangoskodtak, nem fújták fel magukat, nagyobbnak látszva mint amik valójában, tisztes kispolgári életük lehetett. Nem is volt ebben semmi hiba, az emberek hűtőjében néha csak úgy elvannak a dolgok, sajátos időtorzulás okán nem dobjuk ki a kínai kaját az öt éve bezárt vendéglőből vagy mint én a kefireket. Az embereknek szükségük van az állandóságra és ez a három pohár remekül megfelel ennek a szimbólumnak. Egészen addig, míg a nej ki nem találta, hogy kell a salátába. A kefirek így szomorú véget értek - vagy nevezhetjük méltán akár dicsőségesnek is, hisz az történt velük, aminek történnie kellett. Kibontották, megkóstolták és felhasználták őket. Mindezt több mint két hónappal a lejártuk után! A meglepőbb, hogy ha ezt boltban találjuk, a Nébih már az egész megyét bezáratta volna, de a kefireknek semmi bajuk nem volt. A káros mikroorganizmusok valószínű, hogy addigra már régen éhenhaltak benne. Hiába, az anyag örök..

Nincsenek megjegyzések: