Új kifejezéssel gazdagodtam, hiába, a jó pap holtig tanul. Persze nem kívánok papnak állni, hacsak nem a saját, egyszemélyes vallásom papjává - a többi vallás mind bizonyos fokig vállalhatatlan kötelezettségeket jelent - de ez a kifejezés szempontjából mellékszál. Újra elkalandoztam, gondolatban. Szóval a definíció szerint minőségi éhező az, akinek legalább kétnaponta nem jut hús az asztalára. Persze ehhez illene tisztázni a hús definícióját is, de erről nem szól a fáma. Vajon húsnak számíthat-e a nyomokban húsjellegű anyagokat tartalmazó párizsi is? Nem tudom eldönteni azt, hogy szégyelljem-e magam, hogy megengedhetném magunknak azt, hogy ne számítsunk a minőségi éhezők közé - legalábbis anyagi szempontból, hiszen ehetnénk legalább kétnaponta húst. Igaz, jobbára sertést vagy csirkét - de húsnak az is hús. De valahogy nem visz rá a lélek állandóan annyi húst enni. Annak idején a családomban nem a húst hússal szemlélet dívott, így sokszor volt főzelékféle és tészta is. Mondhatnám azt is, hogy megszoktam a húson kívüliséget is, és bár az állati termékekről nem tudnék leszokni, de ugyanúgy igénylem a zöldfélét és a tésztát is. Azt hiszem, hogy ezután vagy a definíció a rossz, vagy bennem nem stimmel valami..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése