Péntek

Újra és újra Hófehérke szavai jutnak az eszembe, amikor a lábainál a szexuális kimerültségtől ájultan fekvő törpéket vizsgálta és azt mondta, - 'Ez a hét is jól elment!'. Igaza volt, tényleg rohan az idő. A legtöbb, amit észreveszek belőle az, hogy dolgozom. A többi szinte csak töltelék és azt szolgálja, hogy újra dolgozhassak. Lassan már nem is lenne szükséges az, hogy hazamenjek, itt is alhatnék. (Csak éber, munkaalapú társadalom igényére kihegyezett kormányunk meg ne sejtse ennek lehetőségét!) A szokásos napi robot, a reggeli és esti rutin már fel sem tűnik. Reggel a sokféle tevékenység ami kell az elindulásig, esténként a gyerek cipelése áztatásra, a főzés a másnapi ebédre, a begyújtás, a vacsora és a lefekvés - majd másnap újra ugyanez, pont ugyanígy. Semmi nem jut az eszembe, semmi extra, ha visszagondolok az elmúlt hétre. Élünk bele a világba, a napok meg rohannak el mellettünk. Így jártunk.