Van aki a kis lukat szereti, van aki a nagyot. Ez azt hiszem az egyén szíve joga, azaz saját kompetenciába tartozó eldöntendő kérdés. A fogorvosok a nagyot szeretik - legalábbis azok, akiknél a méret a lényeg. Gondolom, elsősorban a nők, vagy azok, akik az elvégzett munka után számláznak. Tegnap sültem szembe, azaz szembesültem azzal, hogy van egy kis lukam az egyik fogamon, amikor rendszeres fogorvosi ellenőrzésre látogattam el. Kiderült, hogy gyógyítható, így meg is kaptam a helyre kis tömésemet és azóta - ölöm és bódottá - van újra. A kartonomon láttam, hogy 89 januárja óta járok ehhez a fogdokihoz és még szeretnék is egy ideig. Huszonkét éve. Hogy repül az idő!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése