Márpedig ma valami sós levest kell enni ebédre! Mert ugye az illik a maradék túrógombóchoz. Így a reggel vendégihlet hatására összegründolt birsalmalevest a holnapi napra kell áttolnom. Igaz, még nem is hűlt teljesen le, így a hideg télbe helyeztem ki. Remélem a macskák nem kíváncsiskodnak bele túlságosan. Azt nem hinném, hogy beleesznek, de attól még találhatunk benne ajándékot tőlük - ha úgy gondolják mindenképpen érdekes annyira, hogy tartósan foglalkozniuk kell a kérdéssel. A tél előnye az, hogy a szabadban is lehet levest hűteni, ehhez nem kell a lavór, egy halom jég és mondjuk a kád. De ezzel kb ki is merült az összes előny, úgyhogy inkább legyen nyár, a kényelmetlenségeket vállalom. A leves - az a bizonyos sós leves - a mélyhűtőben található maradék kincsekből készül. Jó, hogy engem is meglep időnként az, amit találok, noha általában én teszem ezeket bele. Ez pedig az öregedés egyetlen előnye..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése