Háború

Tegnap eléggé magam alatt voltam a kormány tervezett intézkedése miatt, amivel egy egyszerű, de meglehetősen nemtelen húzással elveszik az eddigi megtakarításaimat és nem adnak helyette cserébe semmit. Ha szerencsém van, meghallgathatom valamelyik nagyképű és ostoba seggnyalótól, hogy ezért még hálásnak is kellene lennem nekik. Ez igazán elviselhetetlen kínt jelentene. Az ostobaság ilyen foka már nekem okoz fizikai fájdalmat. Aztán arra gondoltam, hogy a nagyszüleim végigélték a háborút és nézhették ahogy az addigi munkájuk semmivé lesz. Vagy a zabráló katonák miatt vagy az azt követő rendszer áldásai következtében. Túlélték és felálltak. Azt hiszem nekem is ezt kell tennem, okulva a példájukból. Most is háború van, a hülyeség és arrogancia vív csatát a józan ésszel és valljuk be, az előbbi áll nyerésre. Először jutott az eszembe komolyan, hogy el kellene menni ebből az országból..