Alapvetően szeretek dolgozni, akárcsak enni. Míg az előbbi nem, az utóbbi nagyon is meglátszik rajtam, így kb ennyi írható az evés számlájára utólag. Azzal együtt, hogy dolgozni jó és az életben maradás szempontjából szükséges is, vannak jó munkák és rossz munkák is, illetve nem is annyira rossz, mintsem utálatos és kellemetlen munkák. Az utóbbiból tegnap letudtam a penzumomat - legalábbis azt gondoltam. A nap végén hírnök érkezett, hogy ma is lenne egy meló, ráadásul azonnalra kell - ahogy ezt mindenki más el szokta képzelni. A munkák természetrajzában ugyanis az szerepel, hogy ha kapunk egy feladatot harminc napos határidőre, akkor ülünk rajta huszonkilenc és fél napot, majd odalökjük az informatikának, hogy ezt most azonnal oldja meg. Ez a tegnapi, nem tudom mennyire ilyen indíttatásból született, de mivel a dolgok alapvetően így működnek, így meglehet, hogy ez is ebbe a fajtába tartozott. Ma reggel újra hírnök jött és azt hittem, hogy sürgetni akarják a tegnap kiosztott munkát - jól fel is húztam rajta magam előre - de kiderült, hogy a cég szociálisan érzékeny lett és úgy gondolták, ha egy óránál több a mi munkánk vele, akkor inkább megcsinálják ők. Mivel a mi munkánk szervezéssel, programozással és teszteléssel bőven több ennél, így az utóbbi mellett tették le a voksukat. Ilyen még nem történt velem a regnálásom alatt, úgyhogy kellemesen meglepődtem. Egy munka letudva..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése