Sparhelt olcsón

Olvasgatom a blogomra mutató keresőkifejezéseket és az utóbbi időben a 'Szex a természetben' sikerét inkább a 'Sparhelt olcsón' kezdi felváltani. Azt hiszem ez a tárgyak felértékelődését jelzi inkább, esetleg azt, hogy az erdők kényelmetlenné és hideggé váltak mostanság és mindenki inkább melegségre vágyik. Ezúton szeretném azonban jelezni az érdeklődőknek, hogy nem vagyok olcsó, úgyhogy ezt ne nálam keressék. Meg fogom kérni az áram, legyen az egyen vagy váltakozó - édesmindegy!

Fejfájás

Az elmúlt héten folyamatosan fájt a fejem, néha elég kibírhatatlan módon. De a hét elején inkább akkor kezdte, amikor bejöttem a munkahelyemre - ezt meg tudtam magamnak magyarázni legalább, a folyamatos gondokkal, de mostanában akkor kezdődik, amikor hazamegyek. Lefekvéskor meg szinte másra nem is tudok gondolni, mint arra, hogy a párnára hajtsam a fejem, még olvasni sincs kedvem, pedig remek új könyveket vettem. A fene sem érti ezt..

Impotens lettem

Legalábbis álmomban egyelőre. Már egy ideje, történjen bármi, nem tudok olyan, igazi férfiasat álmodni. Ilyenkor sosem az lesz a vége mint ami egy meztelenkedős film producerének eszébe juthatna ha egy új filmre gondol, hanem valahogy lecseng a dolog. Ma sem szerepeltem túl fényesen egy roppant nőies, egy szál függönybe öltözött nő előtt, így ő inkább a barátomra hajtott rá, én szégyenszemre el kellett, hogy kullogjak onnan. Azt hiszem valahogy rá kellene vennem magam, hogy szexológusról álmodjak valamelyik éjszaka..

Otthagytam

Amikor a pszichomókusnál jártunk, megbeszéltük vele, illetve ő javasolta első lépésként azt, hogy adjunk nagyobb önállóságot a gyereknek azzal, hogy próbáljuk nagyobb önállóságra nevelni. Legalább reggelente úgy, hogy maga oszthassa be mikor mit csinál, ne pedig mi hajtsuk (és idegeskedjünk, hogy nem teszi). Két sarokpont van ezért, az ébredés ideje, illetve az indulásé. Az autó 7.40-kor indul a ház elől, ha benne ül, akkor elviszem. Ma külön szóltam neki (megszegve a szóbeli egyezségünket a nejjel), hogy tudja-e, mikor indul az autó. Tudja, mondta ő. Már a kocsiban ültem, amikor többször kinézett az ajtón, hogy vagyok-e még. Vártam, az idő pedig múlt. Így is két perccel tovább vártam - megindokolva magamnak a késést - de végül aztán mégis otthagytam. Két perccel így is tovább vártam rá, mint kellett volna és nyoma sem volt. Meglátjuk, hogy tanul-e belőle..

Beoltva

Oltva vagyok. No nem abban az értelemben, ahogy manapság a fiatalok használják ezt a szót - furcsa ezt így leírni, hogy fiatalok. Persze magáról az ember sokáig elhiszi azt, hogy fiatal, mert belülről nem ráncosodunk olyan gyorsan, mint ahogy az kívülről látszik, de az első kulturális sokkon - amikor egy fiatal gyerek csókolom-ot köszön - már réges-rég túl vagyok. Tegnap beoltattam magam influenza ellen. Azt hiszem éppen elég bajom van ahhoz, hogy még egy jó kis fertőzés is elkapjon, úgyhogy inkább a preventív hozzáállás mellett tettem le a voksom. Épp most olvastam, hogy az is lehet, nem fog igazán használni ez a megelőzés, de majd meglátjuk. Ha hülyeség ellen is lenne védőoltás, azt hiszem az elsők között állnék sorba azért is. Sőt, azért még inkább..

Gyerekgond

Azt hiszem túl sokat agyalok a gyereknevelésen. Azt hallottam, hogy a gyerek magától is felnő, ami igaz lehet, mert más minden gond nélkül életre hív egy csomó porontyot és néha még arra sem fordít gondot, hogy mit adjon nekik enni vagy mit adjon rájuk - erre én jövök a saját apró hülyeségeimmel, amik végül is elhanyagolhatóak a táplálkozás problémájához képest. Persze az az ő gondjuk ez meg az enyém. Ráadásul ha én nem oldom meg az enyémeket, attól az övék sem fog megoldódni magától. Szóval a gyerek felnő és a családi példát viszi tovább. Sikeres embereknek sikeres gyerekei lesznek, a lúzereknek meg lúzer. Ebből a környezetből elég nehéz kitörni - tulajdonképp erről szól az Adrian Mole regényciklus. Magunkat kell nevelni elsősorban - pont ez az, ami most engem leginkább foglalkoztat. Nem vagyok késésben már ezzel?

Garanciális

Azt mondják, hogy az ember csak a harmincas éveiig garanciális csupán. Úgy látszik, hogy a jogszabállyal trükközést nem az ügyes kereskedők találtál ki, hanem már a természet is sikerrel alkalmazza. A dolgok rendszerint nem romlanak el garanciális időn belül, sőt, ha szerencsénk van utána se sokkal. Viszont minél távolabbra kerülünk a lejárat napjától, úgy derülnek ki a gondok, recsegni és ropogni kezdenek az alkatrészek. De míg egy tévéből az ember vesz egy másikat, ha van rá pénze, de mit csináljunk egy rossz bal lábbal? A felkelést vele - leszámítva? Azt hiszem megette a fene az egészet..

Dilemma

Láttam egy filmet egy tudományos csatornán. A címe 'Megáll az ész!' volt, és ami azt illeti az enyém meg is állt tőle. A színekről volt benne szó és arról, hogy a valóságban nem is léteznek, csak az agyunk állítja elő számunkra ezeket. És hát az agy is gyarló, könnyedén be lehet csapni mindenfélével - ahogy a filmben ezt be is bizonyították. Szóval, a fehér póló, amiben ma bejöttem dolgozni - csupán egy látszat, az agyam keltette vízió, lehet, hogy tulajdonképpen lila, vagy sötétkék, de mi emberek ezt a színt fehérnek látjuk. Megdöbbentő!

Kilátásaink

A dns technológia fejlődésével azt hiszem le kell mondanunk lassan a szaporodásban elfoglalt pozícióinkról - jutott eszembe egy lapraszerelt bútor összeállításánál. De mi lesz akkor, ha közben kialakul az a szupernői egyed, aki össze tud egyedül rakni egy ikeás szekrényt amellett, hogy mint nő is megállja a helyét? Létezésünk minden értelme abban a pillanatban lesz semmivé, mint egy kipukkanó szappanbuborék. Szóval azt hiszem lassan dugdosni kell a szerszámokat is..

Pszichomókus

Pszichológusnál jártunk. Illetve nem is annyira mint pszichológus vettük igénybe, hiszen ő nem gyógyító elsősorban, hanem problémamegoldó. Nem a szó Ponyvaregényi értelmében az, de talán segíthet bennünket eligazodni a gyereknevelés útvesztőjében. Eddig javarészt arra támaszkodtunk amit otthonról hoztunk, beleértve persze a saját gyermekkorunk általunk látott és érzett hibáit és erényeit is, de fennakadtunk azon, hogy már nem olyan a világ mint akkor, a példák csak korlátozottan használhatók és a gyermek nem pont mi vagyunk. Szóval a dolgok egyre látványosabban kezdtek félrecsúszni, a legjobb igyekezetünk ellenére. Gond van a tanulással - és ez most kezd igazán kicsúcsosodni, hogy a gyermek a kamaszkor küszöbére került. Szóval, megismerünk egy kedves és megértő embert, akivel jót beszélgettünk. Kiderült, hogy bár a kölköt vittük el, de mégis minket változtatott meg egy kissé ez az egész. Azt hiszem, a legnagyobb szeretet is képes valamit tévútra vinni valamit, mert másképp adom én ezt és a másik egész másképp érzi ezt át, vagy gondolja ezt egyre természetesebbnek.

Borzolás

A wikipedia szerint: A borz (Meles meles) a ragadozók (Carnivora) rendjén belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó faj. Ez a faj a borzformák (Melinae) alcsaládjának névadó tagja és egyben az alcsalád legismertebb faja is. Hogy alcsaládbeli rokonaitól elkülöníthető legyen gyakran használják rá az európai borz vagy az eurázsiai borz elnevezést is.

A borzolás kifejezés tehát eredeztethető lehetne a bozzal végzett munkából is, de momentán egyáltalán nem erről van szó. Nem mintha nem szeretnék egy borzot, de bár azt mondják remek háziállat, azaz háziborz lehet belőle, a gyepet ápolni mégsem lenne képes. Vagy ha igen, félek tőle, hogy nem pont ugyanarra a tevékenységre gondolnánk ápolás alatt. Számomra a borzolás a fű - avagy az a szép zöld gyep - illetve a pázsit szellőztetését jelenti. Mióta van géperejű szellőztetőnk is, nagyobb örömmel végzem el ezt a munkát egy évben kétszer. Már nagyon ideje volt, így a tegnapi nap ejtettem meg ezt a műveletet. Több mint egy köbméter száraz füvem lett a művelet eredményeképp, ami nem is jelent akkora számot, mint az, hogy több mint 10 darab 150 literes szemeteszsákot vittem el megtelve a közeli zöldhulladék lerakóba. Tegnap gyönyörű idő volt ehhez, csodás keleti szellő fújt és gyakran gondoltam arra, hogy ma , ha így marad, repülni is fogok. Nos a szél megmaradt, de mivel esett, így el kellett halasztanom a röpködést, helyette gyepápolás következett, talajfertőtlenítés és trágyázás képében. Azt hiszem jövő tavaszig már csak nézni fogom a füvet. Aztán kezdődik minden elölről.

Aki nem

Aki nem dolgozik, nem is hibázhat. Ma hibáztam, mert azt hittem, hogy azért kaptam meg egy feladatot, hogy önállóan oldjam meg - tévedtem. A helyes megoldás az lett volna, ha a megfelelő csatornára küldöm az általam kigyűjtött adatot és nem pedig a valódi címzettnek. Én hibám, egy percet sem tagadom. Az az érzésem, hogy egyszer még tényleg ki fogom magam rúgatni innen, pedig szeretek itt dolgozni..

Megnyugvás

Tegnap hallottam (a nej tolmácsolásában) egy történetet Vekerdy Tamás könyvéből egy részletet, amiben egy pszichológus bácsi még az ötvenes években a paranoia jeleit kezdte magán észrevenni. Úgy érezte, hogy figyelik, sőt követik is, de ez utóbbi nem volt annyira egyértelmű. Egy kollégájához fordult vizsgálatért illetve konzultációért, de az sem tudta megnyugtatni őt arról, hogy nincs semmi baja. Megfigyelési időt kért és további vizsgálatokat. Mígnem egy szép napon a bácsit elvitte az ÁVO. Nagy megnyugvás volt ez neki, mert végre bebizonyosodott, hogy mégsem őrült meg. Több tanulsága is van a dolognak. Az mindenképpen, hogy attól még, hogy paranoiásnak tartod magad, még korántsem biztos, hogy nem üldöznek. Illetve mindenkinek szüksége van megnyugvásra akkor is, még ha az egy kicsit fáj is..

Levendula túra

A levenduláról a Wikipédia ezt írja: A levendula (Lavandula angustifolia) az árvacsalánfélék családjába tartozó, a Földközi-tenger mellékéről származó, nálunk is termesztett félcserje. Virágai kékeslilák vagy mélylilák, a növény felső részén virulnak. Elég csak megfogni őket, és kezünk egész nap illatos marad. Tihanyban nagy hagyománya van a levendulának illetve az ebből készült különféle főzeteknek, aromáknak, olajoknak. Ezúton állapíthatjuk meg, hogy a község ezek szerint nem tartozik a molybarát helyek közé. De ez legyen a molyok problémája. A nej már egy ideje rágja a fülemet azért, hogy nézzük meg a tihanyi Levendula házat, mert az milyen jó. Már több ízben majdnem elindultunk a látására, de valami miatt eddig sikerült kihagyni. De semmi sem tarthat örökké, így a halogatás sem, tehát az elmúlt hétvégén felkerekedtünk, hogy ledolgozzuk ebbéli restanciánkat. Csalódás volt. Lévén az ár kicsit magas a tartalomért - hármunknak kétezer forint volt a beugró - ezért járt egy kb. öt perces filmvetítés a környék csodáiról és geológiai kialakulásáról. Utóbbiban a vulkáni terror kifejezést egy kicsit erősnek tartottam, de lelkük rajta. A kiállítás viszont egyértelmű csalódás volt, kicsi és szegényes. Volt egy majdnem működő vulkán is, amibe be lehetett sétálni, de nem volt benne semmi érdekes. Időnként úgy csinált, mintha működne, de elég bánatosan tette és az első meglepetés után inkább zavaró volt, mint látványos. Ha pont ott vagyunk Tihanyban, érdemes talán megnézni, de ezért odautazni egyértelműen kár.

Kicsi is, kiállítás is. De legalább a miénk.

Műnádasban műmadár.

Víg molnár

Azt hiszem mindig is jobb volt vidám környezetben dolgozni, mint búval terhelten. Mi is alapozhatná meg a jókedvet, mint egy kiadós ebéd? Teli hassal máris könnyebb az élet, és a hason túl a világ is kerekebbnek tűnik. Gondolom így érezhetett a csopaki molnár is, ami után csárdát is neveztek el róla. A hétvégén épp arra jártunk és mivel ránk is nagyon ránk fért már egy jó ebéd, betértünk oda. Elsődleges (és egyedüli) szempont volt a választásnál, hogy olyan helyen álljunk meg, ahol sokan vannak - itt tele volt a parkoló, ami a koraőszi időszakban meglehetősen jó jelnek tűnt. Hangulatos körülmények között, a bágyadt őszi napon, a teraszon költöttük el a kicsit késői ebédünket. Az étel nagyon ízletes volt és nem is túl drága. Én egy legényfogó levest ettem cipóban tálalva - be kell vallanom, hogy engem megfogott - sajnálom, hogy az edénye felét ettem csak meg. A nej egy krumplikrém levest, márványsajttal - nagyon eltalált párosítás volt. Másodjára resztelt máj dödöllével, illetve egy grillezett camamber vörösborban főtt körtével és áfonyalekvárral, rizzsel érkezett. A helynek nagyon finom házi szörpválasztéka is van. Mindenkinek csak ajánlhatom, ha arra jár - de megkockáztatom, hogy csak ezért is érdemes egyszer elmenni oda. Azt hiszem legközelebb megeszem az egész levesestányért, ha arra járok. Vérzik a szívem azért a finom cipóért..

Autót vezettem

Az autó fogalma erősen relatív és szubjektív fogalom. Ha abban az értelemben vesszük, hogy a jármű, amire B kategóriás jogosítvány szükségeltetik és alkalmas 'A' pontból 'B' pontba szállítani a porhüvelyünket, akkor persze sokminden tekinthető autónak. Míg Trabantom volt vagy a nej kispókját vezettem, addig számomra azok a járművek közelítették erősen azt a kifejezésbeli jelentést, de tulajdonképpen a mostani autómmal is meg voltam elégedve. Egészen a szerdai napig, amikor új dimenzió jelent meg előttem - a szerethető kütyükkel feleslegesen telizsúfolt nagy és csillogó vas. Alkalmam volt kipróbálni egy Infiniti M30d géperejű járművet. Be kell vallanom, azelőtt, hogy az 'Élőben a városból' blog facebookos sorsolásán ki nem húzták a nevemet azt sem tudtam, hogy van ilyen autó. Pedig a parkolóban elég valószínűnek látszott az, hogy létezik. Tekintélyparancsolóan állt és fénylett mint Salamon tisztessége - úgyhogy immáron organoleptikusan is meggyőződhettem arról, hogy az egész nem csupán egy olcsó marketingtrükk. A blog házigazdája invitált meg egy kis beszélgetésre először csak az autóban, majd a forgalomban is. Ő igazi profi azon kívül, hogy első látásra szimpatikus volt - igaz nem most láttam őt először - de képes volt kihúzni belőlem egy több mint egy órás folyamatos beszélgetést, ami lássuk be, ismerve magamat tényleg kész csoda, akár csak az autó. A jármű mindenre képes, ha főzni is tudna, azt hiszem elvenném feleségül. Automata váltóval szerelt, de nagyon ügyesen kapcsolgatott és azt hiszem, elmúlt a viszolygásom az automata váltós autókkal kapcsolatban - bár néha ösztönösen nyúltam a váltókar után, szerencsére kuplungolni sosem akartam, előtte mindig bevillant, hogy hol is ülök. A középkonzol monitorán tolatáskor megjelent a hátulsó világ képe, belerajzolva az autó körvonalaival és a kormány állásától függő fordulási ívvel. Kiálltunk a parkolóból és bevetettük magunkat a forgalomba. A jármű jól gyorsult és könnyű volt terelgetni a több mint két tonnás tömeget. Az autópályára tértünk ahol Gödöllőig mentünk el, majd tértünk vissza. Az autóban van sávelhagyás érzékelés, ami finoman visszatuszkol a sávunkba, ha netalán elbambulnánk vezetés közben, van holttér figyelés a külső tükrök mellett és automatikus követési távolság ellenőrző. Ez az ami a legjobban tetszett. Folyamatosan méri az előttünk haladó autó távolságát és ha túl közel mennénk hozzá, automatikusan fékez. Ezzel és a sávelhagyási rendszerrel le lehetne autózni szinte úgy a Balatonra, hogy be kellene állni egy szimpatikus autó mögé, benyomni a gázt, és uccu. A vezetési élmény kiteljesítését számos extra fokozza, kezdve a hangrendszertől a hűtött fűtött ülésekig és a többzónás klímától az ezerféleképp beállítható ülés- és kormányhelyzetig, amit kérésre meg is tud jegyezni. Az indítás kulcsnélküli, elég ha nálunk van, nem kell bedugni sehová, az autó érzékeli a tényt, hogy mi vagyunk a tulajdonosok és rögtön kezesbáránnyá válik. Gyorsan elrepült a vezetésre szánt egy óra és bár akkor azt mondtam, hogy nem kéne mert félteném, mára már meggondoltam magam. Lehet, hogy eztán két szelvénnyel fogok játszani a lottón..

Az autó tekintélyparancsoló orra. Ha ilyesmit látnék a tükrömben közeledni, azt hiszem én is vadul keresném a kihúzódási lehetőséget a külső sávba. Ezt - meglepetésemre - még olyan autók is gyakorolták, akik/amik eddig az országutak királyának képzelték magukat, így kénytelen voltam a követési távolság automatát a szélső sávban kipróbálni, mert a belső sávban már akkor utat engedtek, amikor az autó képe felsejtett a tükreikben, meg sem tudtam közelíteni őket.

Itt laknak a mókusok. Háromezer köbcenti, hat henger és jó sok mogyoró teszi kényelmessé számukra a nagy nyomatékú tekerést azonnal, ahogy észrevették, hogy valaki a farkukra lépett..

A belső térrel kapcsolatban azt hiszem még a brunei szultán is csak azt vethetné a tervezők szemére, hogy nincs elég gyémántberakás. A számomra egy kicsit soknak is tűnt a rengeteg faberakás. Elsőre nem egy járműbelső, hanem a nagyanyám étkezőgarnitúrája jutott eszembe, de egye fene, meg tudnám szokni.

Vihar a tejespohárban

Úgy gondoltam, hogy a macskákat tudományosan szoktatom egymáshoz. Lelki szemeim előtt élénken élt a kép, ahogy a kicsi a naggyal játszik és egymás mellett alszanak. Letöltöttem a netről tapasztalatokat és a know-howt vagy cselekvési tervet, ha úgy tetszik és elkezdtem a megvalósítást. Kezdetben ne találkozzanak, csak szokják egymás szagát, hogy később el tudják fogadni egymást. Ez volt a terv, legalábbis nagy vonalakban. De ember tervez, Isten végez, azaz miért lehetne a nagy dolgokat pont nőkre bízni? A nej tegnap elintézte, hogy a macskák találkozzanak (igaz véletlenül), a kicsi fújt a nagyra, a nagy pedig elmenekült. Fuccs lett a nagy terveknek, a nagy alig meg bejönni és félek tőle, hogy el fog pályázni tőlünk..

Megbeszélés

Ma megbeszélésen töltöttem a napom legnagyobb részét. Elveszett időnek gondoltam, leszámítva az ingyen kaját, de azt kell mondanom, hogy az utolsó tíz perc miatt megérte az egész napos szenvedés. A külső fejlesztőnk jött el és tartott bemutatót, illetve várt valami elismerést a munkájáért, de leforrázottan és meglehetősen hirtelen módon kellett távoznia úgy, hogy egy hangos szó sem hallatszott, a megbeszélés mosolyok között (Na jó, nem mindegyik volt őszinte!) zajlott. Azt hiszem már ezért sem lennék alkalmas főnöknek - nincs érzékem az ilyesmihez. De annyira jó volt látni!

Paksi hapsi

A hétvégén Pakson jártam. Túlzás lenne azt állítani, hogy Pakson sok látnivaló lenne. Mióta a normál nyomtávú vasúti múzeum felköltözött Pestre a Tatai útra, eggyel kevesebb ok van arra, hogy miért látogassunk el erre a szélfútta vidékre. Egyetlen korábbi emlékem ami Pakshoz köt egy téli temetés volt és csak arra emlékszem, hogy nagyon hideg volt. Most hétvégén egyből eszembe jutott, mert most sem volt melegem. A gyermek iskolájának szervezésében egy busznyi neveletlen kölökkel mentünk oda atomerőművet nézni. A helyzet az, hogy az ilyen jellegű osztálykirándulást máshol tenni nemigen lehet, ezen kívül még egy reaktorról tudok, de ott nem hinném, hogy gyerekcsoportokat fogadnának. Az interneten előre tájékozódtam, hogy vezérlő- és reaktortermet nézni csak 16 éves kortól lehet, de gondoltam ha a kölkök nem is, mi legalább megfelelünk ennek a kritériumnak. Csalódnom kellett. Noha fogadnak látogatókat szombaton, de akkor még a fű sem nő igazán. A látogatói központ nézhető csak meg, de azon kívül semmi más, de még vezetés sincs. Mintha ez nem tűnt volna fel a netes tájékozódásom alatt (Lehet, hogy felületes vagyok..), hogy hétvégén kvázi felesleges is odamenni, mert olyan mintha a neten néznéd. Utóbbinál ráadásul előny lehet az, hogy közelebb van a hűtő - persze, ha van otthon sör is. Nem baj, de elmondhatom, hogy ott is voltam. A látogatói központ legalább érdekes volt, de nem ugyanaz, mint élőben látni a reaktort, mégha a folyamatok a szemünk elől elzárva zajlanak is. Hétköznap kell menni, ennyi a titka..

Gyarapodunk

Új családtaggal bővül a családunk holnaptól. Egy kiscica érkezik hozzánk, szép fekete színben. Fekete cicánk még nem volt, a színválaszték sajnos csak erre az egy színre korlátozódott, hiszen volt még egy feltétel - lánynak kellett lennie. A nősténycicák kedvesebbek és a mostani macskánk mellett igazán ránk fog férni egy kis kedvesség, amit egy szőrös kis gombóc dédelgetése nekünk okozni fog. Azért van bennünk számos kérdés - mit fog szólni az öreg macska az új jövevényhez? Más csak egy napot kell aludni hozzá és ki fog derülni.

Fogalommagyarázat

Olvasok egy könyvet, ami a vulkánokról szól. Egy kedves magyar ember írta (dr. Harangi Szabolcs) és szerencsére nekem magas. Annak idején, még gyermekkoromban igencsak érdekeltek a vulkánok és a geotermikus működés. Az egyetlen számomra elérhető forrásból, Haroun Tazieff izlandi vulkanológus munkásságából igyekeztem csillapítani információéhségemet a téma iránt. Pár pillanatig az is felmerült bennem, hogy mint pályát választanám, de be kell látni, idehaza sokkal szűkebbek a lehetőségek mint mondjuk Izlandon, a hó és a tűz hazájában. Rájöttem, hogy vannak érdekesebb témák is számomra mint a vulkanológia és a pályaválasztási szempontokból is kimaradt ez a terület, mindamellett, hogy az érdeklődésem továbbra is megmaradt. Szeretnék egyszer megnézni egy vulkánkitörést is, (Aktívnak mondott vulkánban már jártam Niszirosz szigetén - lenyűgöző volt.) persze lehetőség szerint mint szemlélődő és nem mint aktív résztvevő (Ahogy időnként az álmaimban szerepel.) Szóval visszatérve a könyvre - sikerült felvennem a kapcsolatot a szerzővel és tisztáztam vele egy fontos szakmai terminológiát a vulkáni hamuval kapcsolatban. A hamu - számomra, és a hétköznapi ember számára is - égésterméket jelent. A vulkanológusok a kitörési felhő leírásánál mindig ragaszkodnak ahhoz, hogy a felhő anyaga hamu és nem por. Ez az angol kifejezés magyar fordításában keresendő, illetve abban, hogy nem a hétköznapi értelemben égéstermék a hamu - pedig lenne lehetőség meggyulladni a vulkán torkában az anyagnak a magas hőmérséklet miatt, ha éghető lenne - hanem a hamu maga a porított kőzet, a magma porlasztott anyaga. Tulajdonképpen por, csak éppen a szemcsemérete miatt lett megkülönböztetve a portól, hisz lényegesen kisebb szemcsékből áll. Jó dolog ezt is tudni.

Jó zene

Jó zene sokféle van. Kinek mi, nekem nincs meghatározott stílusom amit szeretnék, csak ami éppen a hangulatomhoz illik, Mostanában leginkább Andreas Vollenweider és J. M. Jarre az, akiket hallgatok - igaz őket is elsősorban munkához. Így kizárhatom a külvilágot és tudok a problémákra figyelni. A jó zene jó eszközöket is kiván. Ebből a célból megvalósítottam régi álmomat és vettem végre egy rendes fejhallgatót. Nem volt olcsó és azzal a mellékhatással járt, hogy rájöttem, hogy a többi dolog ami a cdlemez és a fülem között van, ugyanolyan vacak volt, mint a régi fülhallgató, csak egymás hibáit ügyesen leplezték. Az erősítőnek zaja volt és úgy ahogy volt, rémesen szólt, így további költségekbe vertem magam. Kellett vennem egy remek előerősítőt és be kellett hoznom otthonról a cd lejátszómat is. A kis csöves erősítő (MUSE 6N11) viszont minden várakozásomat felülmúlja. A kinézete ugyan hatásvadász, de semmi zaja nincs, és nagyon szépen szól. Mindenkinek csak ajánlhatom.

Megáll az ész!

Annak idején definiáltam egy interfészt arra, hogy a raktári rendszerünk e-mailt tudhasson küldeni bárkinek a programból. Elkészítettem a hozzá tartozó programot, a rendszer gond nélkül üzemel már évek óta. Ma nézegettem az állományokat és szabálytalanságokat találtam bennük, az eredeti leíráshoz és az interfész megvalósításához képest. Mára már nem csak a raktári rendszer, hanem egyéb más rendszerek is használják ezt a csatolót levélküldésre. Jeleztem ezt a hibát a külső program fejlesztőjének, de ő felvilágosított, hogy ez a megoldás így működik hónapok óta. És tényleg! A program úgy működik, hogy elméletileg a szándék is távol állt tőlem az ilyenfajta megoldásra. Más magyarázat nincs, a kód önálló életre kelt..

Egy korszak vége

Akár egy Nightwish album címe - nyilván valami áthallás van a két dolog között - mint ahogy van is. Ez a Nightwish életében Tarja Turunen énekesi pályafutásának végét jelzi (amit őszintén sajnálok) az én életemben pedig a balatoni mólókiszedő bulik megrendezésének a végét. (Amit igazából nem annyira.) A legutóbbi hétvégén kiszedtük a mólót. Az idő jó volt, a víz sem volt hideg, így bele lehetett menni. Az utód még fürdött is benne - számomra a melegvíz az jelzi, amikor gőzölög és be is lehet zöldségelni - úgyhogy én maradtam a térdig tartó nedvesedésnél. Viszont a gyerek hathatós segítségnek bizonyult, így ezzel emlékezem meg arról, hogy először tudott nekem segíteni ebben a munkában, feleslegessé téve azt, hogy mások segítségét kelljen igénybevennem. Amúgy is herótom van a kollégáim kontrollálatlan szórakozásától, amikor ez azt jelenti, hogy öntudatlan állapotig isszák le magukat..

Miértek és hogyanok

Mindig van olyan amin az ember idegesítheti magát. Nem saját probléma, de engem legalább annyira zavar, mintha velem történt volna meg. A miértek felfoghatók, hisz emberek vagyunk és nem gépek. Egy kalapácsnak vagy fogónak kár magyarázni bármit is, hisz azok csak oktalan gépek, de bár mások csak szerszámként tekintenek ránk, de képesek vagyunk felfogni azt, hogy bizonyos dolgok miért úgy történnek, ahogy. Ezt képesek lennénk előre is megtenni - csak senki sem vette eddig a fáradtságot, hogy kipróbálja a gyakorlatban. Azonban a hogyanra akkor sincs mentség. Főleg, ahogy manapság divat lett ezt megtenni..