Otthagytam

Amikor a pszichomókusnál jártunk, megbeszéltük vele, illetve ő javasolta első lépésként azt, hogy adjunk nagyobb önállóságot a gyereknek azzal, hogy próbáljuk nagyobb önállóságra nevelni. Legalább reggelente úgy, hogy maga oszthassa be mikor mit csinál, ne pedig mi hajtsuk (és idegeskedjünk, hogy nem teszi). Két sarokpont van ezért, az ébredés ideje, illetve az indulásé. Az autó 7.40-kor indul a ház elől, ha benne ül, akkor elviszem. Ma külön szóltam neki (megszegve a szóbeli egyezségünket a nejjel), hogy tudja-e, mikor indul az autó. Tudja, mondta ő. Már a kocsiban ültem, amikor többször kinézett az ajtón, hogy vagyok-e még. Vártam, az idő pedig múlt. Így is két perccel tovább vártam - megindokolva magamnak a késést - de végül aztán mégis otthagytam. Két perccel így is tovább vártam rá, mint kellett volna és nyoma sem volt. Meglátjuk, hogy tanul-e belőle..