Azt hiszem mindig is jobb volt vidám környezetben dolgozni, mint búval terhelten. Mi is alapozhatná meg a jókedvet, mint egy kiadós ebéd? Teli hassal máris könnyebb az élet, és a hason túl a világ is kerekebbnek tűnik. Gondolom így érezhetett a csopaki molnár is, ami után csárdát is neveztek el róla. A hétvégén épp arra jártunk és mivel ránk is nagyon ránk fért már egy jó ebéd, betértünk oda. Elsődleges (és egyedüli) szempont volt a választásnál, hogy olyan helyen álljunk meg, ahol sokan vannak - itt tele volt a parkoló, ami a koraőszi időszakban meglehetősen jó jelnek tűnt. Hangulatos körülmények között, a bágyadt őszi napon, a teraszon költöttük el a kicsit késői ebédünket. Az étel nagyon ízletes volt és nem is túl drága. Én egy legényfogó levest ettem cipóban tálalva - be kell vallanom, hogy engem megfogott - sajnálom, hogy az edénye felét ettem csak meg. A nej egy krumplikrém levest, márványsajttal - nagyon eltalált párosítás volt. Másodjára resztelt máj dödöllével, illetve egy grillezett camamber vörösborban főtt körtével és áfonyalekvárral, rizzsel érkezett. A helynek nagyon finom házi szörpválasztéka is van. Mindenkinek csak ajánlhatom, ha arra jár - de megkockáztatom, hogy csak ezért is érdemes egyszer elmenni oda. Azt hiszem legközelebb megeszem az egész levesestányért, ha arra járok. Vérzik a szívem azért a finom cipóért..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése