Úgy gondoltam, hogy a macskákat tudományosan szoktatom egymáshoz. Lelki szemeim előtt élénken élt a kép, ahogy a kicsi a naggyal játszik és egymás mellett alszanak. Letöltöttem a netről tapasztalatokat és a know-howt vagy cselekvési tervet, ha úgy tetszik és elkezdtem a megvalósítást. Kezdetben ne találkozzanak, csak szokják egymás szagát, hogy később el tudják fogadni egymást. Ez volt a terv, legalábbis nagy vonalakban. De ember tervez, Isten végez, azaz miért lehetne a nagy dolgokat pont nőkre bízni? A nej tegnap elintézte, hogy a macskák találkozzanak (igaz véletlenül), a kicsi fújt a nagyra, a nagy pedig elmenekült. Fuccs lett a nagy terveknek, a nagy alig meg bejönni és félek tőle, hogy el fog pályázni tőlünk..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése