Azt hiszem túl sokat agyalok a gyereknevelésen. Azt hallottam, hogy a gyerek magától is felnő, ami igaz lehet, mert más minden gond nélkül életre hív egy csomó porontyot és néha még arra sem fordít gondot, hogy mit adjon nekik enni vagy mit adjon rájuk - erre én jövök a saját apró hülyeségeimmel, amik végül is elhanyagolhatóak a táplálkozás problémájához képest. Persze az az ő gondjuk ez meg az enyém. Ráadásul ha én nem oldom meg az enyémeket, attól az övék sem fog megoldódni magától. Szóval a gyerek felnő és a családi példát viszi tovább. Sikeres embereknek sikeres gyerekei lesznek, a lúzereknek meg lúzer. Ebből a környezetből elég nehéz kitörni - tulajdonképp erről szól az Adrian Mole regényciklus. Magunkat kell nevelni elsősorban - pont ez az, ami most engem leginkább foglalkoztat. Nem vagyok késésben már ezzel?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Sosem késő. Szerintem elég oda figyelni, mikor mit mond a gyerek és komolyan venni amit mond, meghallgatni, válaszolni neki a lehető legkomolyabban. Sosem szabad a gyerekkel éreztetni, hogy ő kicsi és nem tudhat dolgokról. Meg kell magyarázni az ő szintjén. A gyerek ha érzi a partnerséget, nagyon hálás tud lenni.
Az előbbi hozzászólás tőlem jött, el nem tudom képzelni hogyan léptem be az apám nevére nyitott fiókomra. Azt hiszem tele van vírussal a gépem, egy ideje meg van zavarodva. Bocs.
Nem biztos, hogy vírus volt. Lehet, hogy édesapád belépett előtted és azt mondta, hogy jegyezze meg őt a gép, te meg nem nézted meg, hogy ki is van belépve. Amúgy meg igazad van, a gyereknek egészen fiatal kora óta mindent megmagyarázunk, de ezzel együtt egy kamasz mégis nagyon más, mint annak előtte volt.
Megjegyzés küldése