Ma megbeszélésen töltöttem a napom legnagyobb részét. Elveszett időnek gondoltam, leszámítva az ingyen kaját, de azt kell mondanom, hogy az utolsó tíz perc miatt megérte az egész napos szenvedés. A külső fejlesztőnk jött el és tartott bemutatót, illetve várt valami elismerést a munkájáért, de leforrázottan és meglehetősen hirtelen módon kellett távoznia úgy, hogy egy hangos szó sem hallatszott, a megbeszélés mosolyok között (Na jó, nem mindegyik volt őszinte!) zajlott. Azt hiszem már ezért sem lennék alkalmas főnöknek - nincs érzékem az ilyesmihez. De annyira jó volt látni!
2011. október 11., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése