Giroszajánló - Verőcei Girosz Bár

Girosz, azaz manapság népszerűvé vált gyorsétel, a Meki és hasonló helyek konkurenciájává vált, kiváltképp, ha bizonyos összegből valóban jól kívánunk lakni. Maga a szó a görögtanárom szerint a görög giro (jiro) forogni igéből származik és valóban lehet valami benne, hisz a húst egy nagy nyárson rétegezve sütik, gázégő előtt forgatva, és a megsülő rétegeket folyamatosan levágva. A giroszt adhatják tálon és pitában is, utóbbi olyasmi mint egy hamburger, tálon inkább egytálétel jellege van. A vizsgált hely Verőcén a Duna-parton, a 12-es út mentén a Vén Duna objektumban található, Girosz Bár néven. A főúton meg lehet állni, kialakított parkolók találhatóak, igaz nem közvetlenül az üzlet előtt. A bárban lehetőség van elvitelre és ottfogyasztásra is kérni az ételt. Mi délután felé voltunk ott, rajtunk kívül csak egy kisebb társaság, nagyjából három ember volt csak jelen. Az üzletnek van kerthelyisége is, de részben közvetlenül a főút mellett van, részben éppen zuhogott a hó, nem próbáltuk ezt ki, nyáron viszont lehet opció itt helyet foglalni. Az étel mintha csirkehúsból készülne, az adagok megfelelően nagyok. Tálakat kértünk, így bőséggel megpakolt műanyagtányérokat kaptunk műanyag evőeszközzel. A pitában, de helybeni fogyasztásra kért adagokat nejlonba és egy kis fémküblibe tették, ehhez mérten a tálnál kiadott műanyageszközök kicsit bántóak voltak. (Nem tudom ki találta ki a műanyag evőeszközöket, de az biztos, hogy enni sosem próbált meg vele.) A hely nem volt kifejezetten otthonos és fűtésben sem volt túl erős, végig kabátban ültünk. Az étel ízletes volt, tartalmazott sült húst (ez ugye maga a girosz!) sült krumplit (ami szinte minden ilyen helyen mirelitből van), szeletelt kígyóuborkát, paradicsomot és hagymát. Választani lehetett többféle szósz közül és lehetett erősen kérni. Személyes tapasztalatom szerint az erős ilyen helyen nem jelent valóban erőset, így itt bátran kérhető mindenféle mellékhatás nélkül. Az ár nagyjából hozza a hasonló helyek árait, az étel finom az adag megfelelően laktató. Azt hiszem kitérőt a helyért nem tennék, de ha éhes vagyok, máskor is meg fogok állni.

Éhezők viadala

Előre szeretném bocsájtani, hogy nem filmkritika következik, hanem könyvkritika. A filmet nem néztem még meg, de tartok tőle, hogy az amerikai filmipart ismerve, nagyságrendekkel rosszabb lenne mint a könyv és az, amit ebből a fantáziám legyárt. Utóbbi ráadásul ingyen van, ellenben a borsos mozis jegyárakhoz képest. Szóval adott egy nagyon jó és izgalmasan lebilincselő könyv és egy remek, feszültségekkel teli vízió a jövőről, ahol egy fiatal lány küzd az életben maradásért. A küzdelme reális és kézzel fogható. Cseppet sem nőcis, annak ellenére, hogy a mű szerzője biológiai értelemben véve, fajunk nősténye. Volt egy olyan fixa ideám, hogy nőcik általában nőcis könyveket írnak, főleg úgy, ha a főszereplő is lány. Ha netán esetleg fiú lenne, akkor meg nem reális a szereplő személyisége. Persze ebből is vannak kivételek, elég csak Rowling Harryjére gondolni, vagy itt van ez a szereplő is. Szóval, bárki aki a kezébe veszi a könyvet, garantáltan nem fogja tudni letenni. Nekem is szinte fizikai fájdalmat okozott az elindulás otthonról. Pont a legjobb résznél tartottam!

Keleti kényelem - Marygold hotel

Moziban voltunk tegnap. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is eljutok a Művész moziba, mert alapvetően nem olyan filmeket játszanak ott, ami engem különösebben érdekelne - be kell vallanom, hogy tévedtem és talán mégsincs ez teljesen így. Egy vígjátékot néztünk meg, a tárgyban szereplő címmel. Bár alapvetően öreg emberekről szól, mégis sokat nevettünk rajta és voltak megható részei is. Az arcok ismerősek voltak - és valljuk be, talán a problémák is. Igazán elférhetett volna  ez a film bármelyik nagyobb multiplex kínálatában is, ott is szoktam háromnegyedig üres teremmel találkozni - annak ellenére, hogy itt sem voltak olcsónak mondható jegyárak. A székek legalább kényelmesek voltak az örömöm majdnem teljes volt, ha nem rugdossa non-stop egy hatéves gyerek hátulról a székemet, egészen konfortos (tiszta száraz) érzés lehetett volna. Még szólni sem szólhattam, lévén mit ért egy ilyen korú gyerek ebből, főleg úgy, ha még ráadásul külföldi is? Szóval, aki egy jó kis filmet szeretne látni öreg emberekről és Indiáról, annak melegen ajánlhatom..

Bakancslista

Tegnap elgondolkodtató, de a maga nemében zseniális filmet láttam két filmsztár főszereplésével. (Morgan Freeman és Jack Nicolson) Két teljesen eltérő társadalmi körülmények között élő ember barátságot köt közös sorsuk miatt - ugyanis mindketten gyógyíthatatlan betegek - rákosak és rövidesen meg fognak halni. Ez szó szerint életreszóló barátságot kovácsol össze, a semmivel sem törődő milliárdos és a színesbőrű, de bölcs és nagytudású autószerelő között. A végzet előre látható, és tulajdonképp a papírforma szerint történik, de közösen egy listát írnak azokról a dolgokról amit a vég előtt szeretnének még megtenni. Tulajdonképp nem sikerül a vállalt penzum, de a film végére azt érezhetjük, hogy mindketten jobb emberek lettek ezáltal, hogy a sors egymás mellé sodorta őket. Elmélkedésre ösztönző film volt, humorral és mély gondolatokkal átszőve. Az ilyen filmeket nem elég egyszer megnézni.

Pillecukor

Mint minden édességet - persze a karamellizált hal kivételével - szeretem. Nem tehetek róla, de a hal minden formája hiányzik a gasztronómiai szótáramból, de itt most nem is erről volt szó. Szóval a pillecukor. Már gyermekként faltuk, mert jópofa, olyan mintha édes szivacsot rágna az ember és biztosan másban is feltámadt már a vágy arra, hogy különféle ehetőnek nem nevezhető dolgokat megkóstoljon gyermekkorában, hátha mégis téved a hallgatag többség és mégiscsak jó az a bizonyos dolog. Mint például a szappan, a fogkrém és a szivacs. Nos, ezek mind ehetetlenek - ez már legalább egy emberöltőnyi tapasztalat - de a pillecukor tulajdonképpen jó. Eddig azt képzeltem, amerikai filmeket nézve, hogy a tábortűznél való, ottani cserkészek által folytatott gyakorlat, mellyel a cukrot nyársra húzva pirítják - Isten ellen való vétek és csak agyahagyott amerikai népszokás. Mígnem a gyermekem révén - aki nyitottabb az efféle anomáliák befogadására, meg nem kóstolhattam. Amiről eddig azt hittem, hogy az ördögtől való az mára az istenek eledele lett. A pillecukor a tűz fölött megdagad, a külső része karamellizálódik és kemény de édes, roppanós kérget alkot, miközben a belseje elfolyósodik - szóval mennyei csemege lesz az egyszerű kis szivacsból. Ráadásul, most míg tart a fűtési szezon, a cserépkályhában lévő parázs remek hangulatot teremt egy kis tábortűzi csemegézéshez. Mindenkinek ajánlom, lehet, hogy ők is pillecukor pártiak lesznek. Engem már meggyőzött..

Víg molnár

Azt hiszem mindig is jobb volt vidám környezetben dolgozni, mint búval terhelten. Mi is alapozhatná meg a jókedvet, mint egy kiadós ebéd? Teli hassal máris könnyebb az élet, és a hason túl a világ is kerekebbnek tűnik. Gondolom így érezhetett a csopaki molnár is, ami után csárdát is neveztek el róla. A hétvégén épp arra jártunk és mivel ránk is nagyon ránk fért már egy jó ebéd, betértünk oda. Elsődleges (és egyedüli) szempont volt a választásnál, hogy olyan helyen álljunk meg, ahol sokan vannak - itt tele volt a parkoló, ami a koraőszi időszakban meglehetősen jó jelnek tűnt. Hangulatos körülmények között, a bágyadt őszi napon, a teraszon költöttük el a kicsit késői ebédünket. Az étel nagyon ízletes volt és nem is túl drága. Én egy legényfogó levest ettem cipóban tálalva - be kell vallanom, hogy engem megfogott - sajnálom, hogy az edénye felét ettem csak meg. A nej egy krumplikrém levest, márványsajttal - nagyon eltalált párosítás volt. Másodjára resztelt máj dödöllével, illetve egy grillezett camamber vörösborban főtt körtével és áfonyalekvárral, rizzsel érkezett. A helynek nagyon finom házi szörpválasztéka is van. Mindenkinek csak ajánlhatom, ha arra jár - de megkockáztatom, hogy csak ezért is érdemes egyszer elmenni oda. Azt hiszem legközelebb megeszem az egész levesestányért, ha arra járok. Vérzik a szívem azért a finom cipóért..

Öreg viza

A viza a sugarasúszójú csontoshalak csoportjába, azon belül is a tokfélék rendjébe tartozó, hatalmasra megnövő hal. Magyarországon már csak kitömött példányai fordulnak elő múzeumokban, de régen elterjedt szakma volt a megfogásuk, húsukért és ikrájukért amely a főúri asztalok kedvelt csemegéje volt. Az öreg viza a faj egy túlélő példánya is lehet, mely tekintélyes korával elnöke a vizák tanácsának - legalábbis én így gondolnám. De most nem e derék kopoltyúsról lesz szó, hanem a róla elnevezett fogadóról ahol a szabadságom elmúlt hetét volt szerencsém eltölteni. Barátok segítségével találtunk rá a Szigetközben, gyakorlatilag a semmi közepén. Mint egy aranyásó, aki szórakozottan rugdossa a homokot egy üres mezőn, és azon melegében elrúgja a kislábujját egy akkora aranyrögben ami eddig csak álmaiban szerepelt. A hely gyönyörű, aki szereti a vadregényes, ősdunás tájakat és nem zavarja az időnként felbukkanó szúnyogok óriási tömege az itt evezhet, kirándulhat, jókat ehet és ihat, és egyéb földi örömöket élvezhet. A panzió akármelyik előkelőbb hotellel felvenné a versenyt kedvességben és a szolgáltatás minőségében is egyaránt. Elérhetőek itt egyaránt a 21. század vívmányai, mint a drótnélküli net, a kártyás fizetés, és a régmúlt dolgai is, a kocsikázás bánatos lovak kedélyes társaságában vagy mindenre elszánt és sajtkészítésben igen járatos kecskék közössége is, de van ökoház magyarországi halakkal és egyéb csodákkal és mindenhol horgászati lehetőség azoknak akik a halakat nem csak természetes élőhelyén, hanem a saját tányérjukban is szívesen nézegetik. A helyet mindenkinek csak ajánlhatom.

(Források: Öreg viza fogadó, wikipedia, horgászat)