Tegnap hallottam (a nej tolmácsolásában) egy történetet Vekerdy Tamás könyvéből egy részletet, amiben egy pszichológus bácsi még az ötvenes években a paranoia jeleit kezdte magán észrevenni. Úgy érezte, hogy figyelik, sőt követik is, de ez utóbbi nem volt annyira egyértelmű. Egy kollégájához fordult vizsgálatért illetve konzultációért, de az sem tudta megnyugtatni őt arról, hogy nincs semmi baja. Megfigyelési időt kért és további vizsgálatokat. Mígnem egy szép napon a bácsit elvitte az ÁVO. Nagy megnyugvás volt ez neki, mert végre bebizonyosodott, hogy mégsem őrült meg. Több tanulsága is van a dolognak. Az mindenképpen, hogy attól még, hogy paranoiásnak tartod magad, még korántsem biztos, hogy nem üldöznek. Illetve mindenkinek szüksége van megnyugvásra akkor is, még ha az egy kicsit fáj is..
2011. október 19., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése