Pszichomókus

Pszichológusnál jártunk. Illetve nem is annyira mint pszichológus vettük igénybe, hiszen ő nem gyógyító elsősorban, hanem problémamegoldó. Nem a szó Ponyvaregényi értelmében az, de talán segíthet bennünket eligazodni a gyereknevelés útvesztőjében. Eddig javarészt arra támaszkodtunk amit otthonról hoztunk, beleértve persze a saját gyermekkorunk általunk látott és érzett hibáit és erényeit is, de fennakadtunk azon, hogy már nem olyan a világ mint akkor, a példák csak korlátozottan használhatók és a gyermek nem pont mi vagyunk. Szóval a dolgok egyre látványosabban kezdtek félrecsúszni, a legjobb igyekezetünk ellenére. Gond van a tanulással - és ez most kezd igazán kicsúcsosodni, hogy a gyermek a kamaszkor küszöbére került. Szóval, megismerünk egy kedves és megértő embert, akivel jót beszélgettünk. Kiderült, hogy bár a kölköt vittük el, de mégis minket változtatott meg egy kissé ez az egész. Azt hiszem, a legnagyobb szeretet is képes valamit tévútra vinni valamit, mert másképp adom én ezt és a másik egész másképp érzi ezt át, vagy gondolja ezt egyre természetesebbnek.