Autós ügyek

Rendszeres olvasója vagyok Az Autózz blognak. Itt nem csak a cikkek jók, hanem maguk a kommentárok is érdekes olvasmányt jelentenek, bár van némi sablonosodási hajlam ami az utóbbi időben mutatkozik. (Az - 'Ez fotosop!', vagy a 'Posztíró hülye!' esetleg a 'Szarjon sünt!' teljesen bevett gyakorlatnak számítanak.) Tegnap velem is megtörtént egy hasonló, a blogba illő történet, hazafelé a 2/A úton. Elhagyva a dunakeszi kagylós benzinkutat, a visszapillantó tükrömben észleltem több méter csillogó fekete fém érkezését több autónyi távolságra. A mozgásán látszott, hogy nem kispályás, és a türelem nevű erényt nem igazán birtokolja. (Vagy valami fontos szervet szállít - egy faszt. [Ez plágium, sajnos nem az én találmányom, de már nem emlékszem kitől van.]) Konvojban haladtunk, előzni nem is szabadott volna, és nem is lehetett a szembeforgalom végett. Tartósan nyolcvannal haladtunk, ami ugyan nem volt a maximum, de vállalható volt. Mivel hátul a fekete autó nagyon ficánkolt ezért elkezdtem óvintézkedéseket tenni. Kezdtem lemaradni az előttem haladó púderostól, hogy kialakuljon az a hely ahová úgy be tud sorolni, hogy engem ne üssön le az útról. De végül nem így oldotta meg a problémát, hanem a szó szerinti árokparton előzött meg jobbról. (Ott egy szakaszon kicsit szélesebb a padka és le is van betonozva.) Egy dolgot tehettem, behúzódtam a záróvonalhoz, hogy elférjen, és ne vigye el az oldalamat. Beérkezett a neki készített helyre és természetesen nem köszönte meg. Igazából szólva meg is lepett volna vele. A cementes autót már nem tudta megelőzni emígy, ettől meglehetősen ideges lett, vadul gesztikulált az autójában. Ekkor derült ki, hogy egy törpe. A feje alig látszott ki az ülése mögül, csak a vadul gesztikuláló kezét lehetett látni. Az idegesség helyett tulajdonképpen egész jól szórakoztam, és arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy nekem semmit nem kell kompenzálnom..