Az ember sokszor csalódik. Ebben én sem vagyok kivétel, bár én talán többet is mint más. Ez nem azt jelenti, hogy emberebb lennék az embereknél, hanem az, hogy a lágy burkot ami a lelkemet körülveszi a környező világ tüskéi sokkal többször és mélyebben karcolják meg. Ma reggel egy tegnapi csalódás miatti bánatom keserű poharát ürítettem ki, és már azt hittem, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak, amikor a látszat ellenére még rosszabbra fordultak inkább. Végül is miért pont nekem legyen jó, ha már másnak valami jó lehet? Csalódni rossz dolog, de nem hiszem, hogy pont ezért ne kellene remélnem..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése