Nem is gondoltam volna, hogy mennyire egyszerű valakinek kitolni a szemét. Szinte egy mozdulat alatt megvan, ezt épp az előbb sikerült ezt majdnem a gyakorlatban is bizonyítani. Addig piszkáltam, hogy kiszedjek belőle egy oda nem illő szempillát, hogy majdnem kitoltam magammal, a szememmel - ujjilag. És nem lehet azt sem mondani rólam, hogy én lennék félkezű Jack kapitány, akinek kampó van a keze helyén. Neki ugyanis elég megdörzsölnie a szemét és máris nemcsak félkezű, hanem félszemű. Vagy féleszű, ahogy tetszik..
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szem. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. augusztus 7., péntek
2014. január 14., kedd
Hemüveg
Szemüvegesnek lenni nem is annyira egyszerű. Persze viselhetnék kontaktlencsét
is, de az olyan, mint Maria Antoinette híres mondása a kenyérről és a
kalácsról. Azzal együtt, hogy a kontaktlencsekészletek negyedévenkénti
megvásárlását a hiúság adójának tartom, még valami berögzött idegenkedés van
bennem amiatt, hogy nyúlkáljak a saját szememben. Szóval marad a szemüveg. Épp
elég bajom van így is, ráadásul a legnagyobb az, hogy javul a szemem. Persze
ezt nem lineárisan teszi, tehát nem lesz a kor előrehaladtával mind kisebb és
kisebb szemüvegre igényem, hanem, inkább a vásárlásra kerülő szemüvegek száma
növekszik vagy a csiszolandó lencsék bonyolultsága. Eddig bőven elegendő volt
egy üveg, amivel közel és távol egyaránt éles képet láthattam, mostanra
azonban ami távolra jó, azzal közel nem látok élesen, sőt, félközelre is más
kell. Finom munkákhoz szinte már nem is kell, olvasáshoz olvasószemüveg,
munkához munkaszemüveg, távollátáshoz távollátó vagy mindezek helyett minimum
két progresszív szemüveg - természetesen aranyáron. Még jó, hogy nincs házam,
mert akkor vehetnék fel jelzálogot rá..
Címkék:
gondolatok,
szem,
szemüveg
2009. május 22., péntek
Szem és lélek
'A szem a lélek tükre' szokták mondani. Ez a jól hangzó megállapítás sajnos vajmi keveset ér a gyakorlatban. Az utóbbi idők tapasztalatai alapján. amit bánatos barna bociszemekben szereztem, rá kellett jönnöm, hogy az amúgy békésnek, kedvesnek tűnő szemek tulajdonosai nem teljesen százasok, pedig a szemeik erről egészen mást mondtak. A szem a lélek tükre - ha valaki ilyen sommás kijelentést tenne, ma már azt mondanám, hogy ha gyógyszert szed, akkor vigyázzon, hogy mit iszik, illetve nem minden gombafajta alkalmas ám paprikásnak. Igaz, ha abbéli jelentését vesszük, hogy tényleg és valójában tükör az a szerv, akkor lehet, hogy nem is a tulajdonos hanem a vizslató lelke látszik benne? Vagy esetleg nem is szem, hanem egy ember, akit Sam-nek hívnak? Na ha az utóbbi, akkor jó lenne találkozni vele végre, hogy beolvashassak neki..
Címkék:
gondolatok,
szem
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
