Drága mulatság

Tegnap megszúrattam magam. Védőoltást adattam be kullancs által terjesztett agyhártyagyulladás ellen. Valahogy nem kívánom magamnak ezt az élményt, főleg az egészségügy mai helyzetében. Rengeteg olyan embert ismerek, aki immúnis ezzel a betegséggel szemben, ami nem meglepő, hisz teljes hiányuk van a betegséget elszenvedő szervet illetően, hártyástól, kérgestül, mindenestől. Magam nem ebbe a körbe sorolom magam, így indokoltnak láttam a védettség megszerzését. Ekkor szembesültem egy érdekes jelenséggel - már ami az egészségügyet és a prevenciót illeti. (Egy jelentős támogatottsággal rendelkező politikai párt szerint a mostani egészségügyi rendszer maga a kánaán, nem szabad egy fikarcnyit sem változtatni rajta, minden úgy jó ahogy van. Lehet, hogy nem ugyanarra gondolunk, ők egy másik, párhuzamos dimenzióban járnak orvoshoz.) Szóval, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, a tevékenység, amellyel az állampolgár magára gondolna, és abbéli vágyát fejezné ki, hogy gondol magára, megspórolva az államnak egy költséges kórházi kezelést, esetleg az adóalany elvesztését, bizony fizetős! Méghozzá durván. Az oltóanyag sem támogatott, és még a szuri beadásáért is pént kérnek, kereken ezer jó magyar forintot. Megáll az ember esze! Ingyen kellene adni, örülni annak, hogy az állampolgár magára gondol, miközben az államnak tesz jót, de ehelyett pénzt kérünk tőle, ha meg akar spórolni némi kellemetlenséget, és az államnak esetleg egy jelentősebb kiadást. De ha nem is adják teljesen ingyen, legyen féláron, jelezve azt, hogy ez mind a két fél számára kockázat. Megáll az ember esze időnként, és körülnéz. A politikusaink lemászhatnának végre az elefántcsont tornyaikból körülnézni azokba az intézményekbe, ami a rózsaszínű álmaikban egészen másként működik, mint amit mi tapasztalunk a gyakorlatban..