Alázat

Alázat, de azért nem megalázkodás. Erre lenne szüksége minden egyes politikusnak, de mostanság miniszterelnököt is úgy választanak, hogy képes legyen egy mondatával milliókat megsérteni. Leendő vezérünk is elmondta az az ominózus mondatot, ami sok embertársamnak rosszul esett. Nekem is. Arról van benne szó, hogy aki nagyobb lakásban lakik, mint amit el tud tartani, az adja el, és költözzön kisebbe. Lehet, hogy az embereket nem kellene ennyire hülyének nézni. Aki nem bír valamit fizetni, előbb utóbb úgyis, bölcs iránymutatás nélkül is meg tudja ezt a lépést tenni, de azért nem mindegy mitől kerül abba a helyzetbe, hogy a lehetőségeit ennyire korlátozza valami, vagy valaki. A dolog ugye ott kezdődik, hogy azért nem fogja tudni fizetni a költségeket, azért vállalja túl magát, mert az eddigi kiadásait megfejelik egy nem elhanyagolható tétellel, és ettől billen át a mérleg. Azt hiszem időszerű tudomásul vennünk azt, hogy a politikusoknak csak a választások előtt fontos az állampolgár, azután gyengeelméjű és a végletekig ostoba igavonó barom kategóriába kerül át, ahol korlátlanul terhelhető, és ha egy idő után nem bírja, akkor ő lesz ebben a hibás. A politikusi alázat az, ami nagyon hiányzik a mai politikából. Az, hogy a vezetőinknek eszébe jusson a ciklus közepén is, hogy kinek a jóvoltából kerültek oda ahol vannak..