A történet szereplője számomra ismeretlen, így könnyű írnom róla. Egy kollégám mesélte az ismeréséről, aki régi, új mesterséget űz, madarász. Azt hinné az ember, hogy az egykor létezett szakma mára már a teljes feledés homályába merül, de csodák csodája, mára inkább újra reneszánszát éli. Régen a természetbe vágyó városi közösségnek szállított énekesmadarakat bearanyozni a reggeleket a kalitkába zárt csöppségekkel, most nagyjából hiper- és szupermarketekre korlátozódik a munkaterülete, hogy befogja az oda betelepült, és sorsával láthatólag igen elégedett madárnépet. A dolgát a piac farkastörvényei igazgatják. Fizetséget csak akkor kaphat, ha eredményt ér el, tehát befogja a kis tollas randalírozókat. Ez ugyan nem mindig sikerül, a család viszont éhes, és a közértben sem adnak kenyeret a madárdal ígéretére. (Itt jön az igazi magyaros fordulat) Hogy biztosítsa ezért a napi betevőt, madárfogó körútjára mindig visz magával - madarat. Ha nem jár sikerrel, ezt mindig be tudja mutatni..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése