Az élet egy folyamatos várakozás. Állandóan, megállás nélkül várunk valamire. Hol arra, hogy megismerjük, hol arra hogy megszülessen, majd én éppen arra, hogy végre felébredjen az utód az álmából. Száműzve lettem a szobámba és csak halk dolgokat tehetek. Szerencsére az írás halk dolognak számít, így ezt szabadom művelhetem. A várakozás - érdemes végiggondolni ez az apró szó mennyi mindent jelent és mennyi emlék, gondolat és ki nem mondott szó kapcsolódik hozzá. Addig jó, amíg ennyi mindent gondolhatunk egyetlen rövid betűhalmaz mögé, amíg ezer szivárványszínnel telt gondolataink vannak arról, hogy mennyi mindenre érdemes várnunk. Idővel ezek a dolgok, amire érdemes, lassan elfogynak, és az ember élete végén már csak egy marad amire várhat és az rendszerint még sosem késett, jön, amikor jönnie kell..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése