Új front nyílott az étkezési harcokban. Kezdődik a lecsószezon. Ez a mára már teljesen elmagyarosodott étel talán országunk egyik gasztronómiai alappillére lett. Akár még a címerbe is bekerülhetne ha a heraldika ismerne ilyesmit. Hullámzó lecsóföldeken áll a háromláb, és bográcsban fő a halászlé és a gulyás. Keresztbe tett gyulai kolbászok keretezik ezt a képet. Gyerekkorom egyik nemszeretem étele volt, mára azonban kedvencemmé vált. Egyszerűen elkészíthető és igazán kellemes, tápláló étel. (Sok puha fehérkenyérrel tunkolva ki az aranyló szaftot!) A hagymát apróra vágom és olajon (esetleg ínyenceknek szalonnán) megdinsztelem. Karikákra vágott kolbászt vetek rá és addig sütöm, míg ki nem ereszti a színét. Tehető bele őrölt bors, kakukkfű és oregánó is, kedvtelés szerint. Majd eztán beleborítom az aladdig felvágott paradicsomot és paprikát, megsózom, majd fedő alatt puhára főzöm. Legvégül felvert tojással dúsítom, és egy kicsit rottyantok rajta, épp csak a tojás kedvéért. Jó étvágyat hozzá!
(Tudom, ez a tojásos lecsó, nem a hagyományos natúr, de én úgy szeretem, ha van benne némi fehérje, ezért kerül bele a tojás is és a kolbász is. Utóbbi miatt pirospaprika sem feltétlenül muszáj bele, hiszen a színét a kolbász és a paradicsom megadja.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése