2008. augusztus 20., szerda

Majdnem

A tett halála az okoskodás - tartja a mondás. De nem csak pusztítani, de létrehozni is tud a túlzott rágódás egy adott témán. Tegnap nagy kényszert éreztem, hogy írjak neki, hogy a társaságát keressem. Épp hogy sikerült legyűrni ezt az egyre inkább elhatalmasodni készülő érzést. Azt hiszem, ez mindig velem marad, nem tudom egyszerűen a felejtés kútjába dobni, mint annyi minden mást, mert az első gondolatom úgyis az lenne, hogy úristen, hova is tettem a vödröt?

Nincsenek megjegyzések: