Van egy kedves soproni ismerősöm. Eddig luxusnak találtam, de mostanában egyre jobban úgy gondolom, hogy megengedhetem magamnak azt a kényeztetést, hogy soproni ismerősöm lehessen. Azt hiszem, ennyire közel még senkihez sem kerültem, mint hozzá. Estéket töltünk el egymással, sokszor csak nagyokat hallgatva, sokszor egy pohár mellett beszélgetve, társaságban. Irigylem, hogy hideg tud maradni a forró helyzetekben is. Rendszeresen segít a nehezebb munkákban, ha épp nálunk van. Azt hiszem több nem is várható el egy ilyen jó baráttól. Sajnos más sopronival korántsem ilyen jó a helyzet, de az ember annak örüljön, ami van. Egy kép róla:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése