Ma eladtam a gyermekem. Egy táborba került, ahol mindenféle földi jóságokat tehet, de az esemény gerince a lovaglás körül fog forogni. Visszaemlékezve a saját gyerekkoromra, nekünk nem volt szükség arra, hogy a szüleinknek mindenféle gyermekmegőrző lehetőségek közül kelljen választaniuk, hogy minket biztonságban és megfelelő ellenőrzés alatt tudhassanak. Akkor az, hogy valami nem biztonságos fel sem merülhetett. A végtelen biztonság kora volt, mára bizonyára felállna a hátamon a szőr azoktól a dolgoktól, amit gyerekként minden további nélkül megtehettünk. Mi a nagyszülőkhöz jártunk, el voltunk egymással az öcsémmel, csak úgy röpült az idő. Azóta sok minden megváltozott, és nem tér vissza soha. Öcsém sincs már, biztonság sincs, a nagyszülőknek is jobb dolga van annál, hogy unokásat játsszanak. Így múlik el a világ dicsősége. De legalább a gyerekemet most egy hétig jó helyen tudhatom..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése