2008. augusztus 11., hétfő

Tábor

Ma eladtam a gyermekem. Egy táborba került, ahol mindenféle földi jóságokat tehet, de az esemény gerince a lovaglás körül fog forogni.  Visszaemlékezve a saját gyerekkoromra, nekünk nem volt szükség arra, hogy a szüleinknek mindenféle gyermekmegőrző lehetőségek közül kelljen választaniuk, hogy minket biztonságban és megfelelő ellenőrzés alatt  tudhassanak.  Akkor az, hogy valami nem biztonságos fel sem merülhetett. A végtelen biztonság kora volt, mára  bizonyára felállna a hátamon a szőr azoktól a dolgoktól, amit gyerekként minden további nélkül megtehettünk.  Mi a nagyszülőkhöz jártunk, el voltunk egymással az öcsémmel, csak úgy röpült az idő. Azóta sok minden megváltozott, és nem tér vissza soha.  Öcsém sincs már,  biztonság sincs, a nagyszülőknek is jobb dolga van annál, hogy unokásat játsszanak. Így múlik el a világ dicsősége. De legalább a gyerekemet most egy hétig jó helyen tudhatom..

Nincsenek megjegyzések: