Ki ne vágyna egy saját tulajdonú öröklakásra? Egy háborítatlan zugra, ahol maga lehet, amit ő alakít ki, hogy minden a kedvét szolgálja, a dolgok ott legyenek a keze ügyében, a kedvenc falvédő a falakon, a papucs mindig a megszokott helyen, a hűtő tele étellel és sörrel. Az ideális otthon. Tegnap majdnem tönkretettük valaki álmát. A kiskertben kövér, húsos paprikák nőnek mostanság, hála a mezőgazdaságban tett kontárkodásaimnak. A vízóra környékét haszonnövényekkel telepítettük körbe, az egyik oldalon fűszerszámok nőnek, a másikon pár tő paprika, padlizsán és egy boldogabb emlékű dinnye. Az egyik paprika a szüret után furcsa volt. A csumájánál lukas, és víz lötyögött benne. Ilyet eddig még nem tapasztaltunk, így meglepődve öntöttük ki belőle a folyadékot illetve vágtuk meg a terményt. Rögtön ezután fény derült a turpisságra. A paprikát már lakták. Egy nagy kukac rendezett be magának a termésen belül csinos legénylakást mindennel, ami egy kukac számára vonzó lehet . Mivel nem vagyunk senki örömének az elrontója, így nem ettük meg a terményt, a szemetesbe került a lakójával együtt. Így mondhatjuk el, hogy a kis féreg végül öröklakáshoz jutott. A paprika ugyan nem az eredeti helyén, de a kizárólagos tulajdonába került...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése