Egy most olvasott blogról jutott eszembe az én szomorúkövem. Már azt hittem nincs is meg, de úgy látszik kitart mellettem, itt lapult a fiók mélyén. Talán Krétán, vagy Rodoszon a tengerparton sétálva akadtunk egymásra és akkor úgy gondoltam, elviszem valakinek aki talán örülni fog egy saját szomorúkőnek. De mire hazaértem, rájöttem, hogy ő nem érdemel meg egy ilyen kincset. Sőt azóta még kevésbé teszi, így talán sosem lehet ilyen köve. Mindegy, a fiókom végül is elég nagy egy ilyesmihez, és jó néha elővenni, mert eszembe jut az a tengerpart, és gondolhatok arra is, hogy vannak nálam szomorúbb dolgok is a világon..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése