Korai volt az örömködésem, hogy visszatértek a makkák. Tegnapra bizonyossá vált, hogy a nagyobbik és bátrabbik macskát, 'kedves' idegenek magukkal vitték. A szomszéd mondta, látta, hogy játszottak vele az utcán, és meg is kérdezték, hogy kié ez a macska? Ő megmondta, hogy a miénk, de akkor látta utoljára. Most ott maradt a kisebb macska egyedül. Ráadásul a nagyobbik, a gyerek kedvence volt, így neki is, és nekünk is sok bánatos órát szerzett a lelkes macskabarát, aki az utcáról, mástól szerzi be otthonra a házikedvencet. Sötét gondolatok kavarognak vele kapcsolatban bennem, ami közül kevés lenne olyan, amit megbírhatna a papír. Hogy a tűz égesse meg levelestől ágastól az ilyen embereket!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése