Motoros

Tegnap, aznapi munkaidőmet a hátam mögött tudva békésen poroszkáltam hazafelé, amikor is Fótot elhagyva elgondolkoztató közlekedési szituációban találtam magam. Az út egy balkanyaron keresztül vezet tova a messzi távolba, és egy felüljáró alatt is átbúvik. Természetesen, mivel nem belátható útszakasz, végig záróvonal van. Nem tudom, hogyan vehettem észre, de sikerült, így épp idejében félre tudtam rántani a kormányt, a szembe sávban lévő folyamatos kocsisort előző, nagy sebességgel haladó piros motorbicikli elől. A fiatal szervdonoron bukósisak, rövidnadrág és póló volt, és vadul előzött, a tiltás és a szembejövők ellenére, mélyen behatolva az ellenfél sávjába. Gondolom, mikor hazaért - ha hazaért egyáltalán - elkönyvelhette, hogy ma megint milyen ügyes volt, és tulajdonképpen nagy versenyzőnek született. A lelki szemeim előtt azonban egy szempillantás alatt lejátszódott a végzetes baleset. Ha nem villan fel egy pillanatra, akkor, mivel nem számíthatok e gy ilyen idiótára, nem kapom félre a kormányt és letarolja a bal oldalamat. Ha szerencséje van, csak lehámozza a kocsi oldalát, ha nem, akkor az A oszlopba csapódik, talán engem is megölve. A légzsák és az öv nem biztos, hogy megvédett volna. Én az út menti árokban kötök talán ki, esetleg még az árokparton megállok, ő biztosan elesik saját bőrét hagyva emlékül az úton közlekedőkre, és véres húscsomóként vágódik bele abba a gépkocsioszlopba amit éppen megelőzött. Nem jó kilátások. A rendőrségi jegyzőkönyvben úgy szerepelhetett volna, hogy élettel össze nem egyeztethető helyzetben feküdt, nyakán egy másik szerencsétlen, ámde teljesen vétlen közlekedő autójával. Míg nekem ilyen gondolataim voltak, ő valószínű a haveroknak mesélte, hogy a tegnapi rekordját ma is megdöntötte. Remélem egyszer még megélheti azt a kort, amikor képes lesz arra, hogy felfogja, végiggondolja azt amit akkor csinált..