Pókháló

A pókháló a pók lakása, fegyvere, de még az éléskamrája is. Nincs is vele baj, amíg mindez a természetben, vagy a ház tornácán feszül. A lakásban viszont már nem mutat olyan jól. Bizonyos naiv pókok időnként territóriumot kerítenek maguknak valami elérhetetlen sarokban, oda szép hálót szőnek és csak várnak és várnak. Kicsit reménytelen vállalkozásnak tűnik, olyan mint Godot-ra várni, de hát a pókok nem olvasnak irodalmat, bár megtehetnék, idejük lenne rá. (Ebből le lehetne vonni azt a következtetést, hogy a pókok bunkók - de nem, a pókok csak pókok, minden pókságukkal egyetemben.) A háló azonban megfog valami mást - a port, ezáltal meglehetősen ronda lesz idővel. A pók a barátunk, mert minden lény, ami szúnyogot eszik, személyes jócimborám. Ebből az következik, hogy a jó barátot a közös lakásban nem ölünk meg, de a hálót valahogy el kell távolítani. Na erre a legjobb módszer a macska. Minden elérhetetlen helyre behatol, és tökéletesen pókhálóz. Mióta macskánk van, az elérhető részek hálómentesek. Más csak azt kell kitalálnom, hogy juthat fel a plafonra..