Gondolataimban számtalan doboz, rekesz van különböző célra fenntartva. Soknak vastag por fedi a tetejét és volt egy lista is, hogy melyikben mi van, de már nem emlékszem arra, hogy melyik fiókba tettem. Külön polcrész van azoknak az embereknek, akiket közelállónak érzek magamhoz. Az okot nem tudom, de nem is lényeges, hogy miért érzem így. Időnként előveszem, és leporolgatom némelyiket, de nem sok sikerrel. Ma elhatároztam, hogy egy részüket lecsukom egyelőre, kiviszem a sufniba és egy nagy követ rakok rájuk. Nem akarom, hogy kísértésbe essek és új energiákat fektessek bele abba, hogy életet próbáljak verni alapvetően halott dolgokba. Talán majd egyszer. Miért nem dobom ki? Azt hiszem ahhoz nincs elég erőm, és titokban talán még reménykedem is..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése