Személyi igazolvány

             Lennének azért kérdéseim. Itt van a személyi igazolvány. Mára már gyakorlatilag semmi szerepe nincsen, egy halom adatot már nem tartalmaz, ami a régi igazolvány része volt még, gyakorlatilag csak annyit, hogy én vagyok én. Ennek ellenére x évenként lejár, mintha a hatóságnak ötévente be kellene bizonyítani, hogy én én vagyok és nem változtam át, mondjuk Gobbi Hildára. Ez azért kellemetlen, mert egy halom helyen át kell vezettetni azt, hogy ez az okmányunk megváltozott és azért is bosszantó, mert volt végre egy jó számom, amit meg tudtam jegyezni, most kezdhetem elölről az egészet. A TB szám persze egy életre szól - pedig nagyjából hasonló a feladata - ki a fene érti, hogy miért jár le az egyik és miért nem a másik? De mivel ez lejár és mert a világ és a karaván attól még halad, mert valami nem logikus, ezért meg kell hosszabbítani. Ez tiszta sor! De korántsem annyira egyszerű, hisz ez szerintük fél órás művelet (Túróst!) és egy köztisztviselő rendesen be van táblázva. Jogkövető állampolgárként (és mert azt hittem, hogy ismerem valamelyest az ügymenetet) a lejárat előtt legalább egy hónappal akcióba léptem. Már az időpontfoglalásról sikerült lepattanni. Nincsen a környékünkön két hónapon belül egyetlen szabad időpont sem. Mindenhol minden full tele van. De azt mondták, hogy védettségi igazolvánnyal május tizenhéttől lehet személyesen is időpontot kérni. Nosza! El a hivatalba. A gödi irodánál az utca végén állt a sor, így ahogy beálltam a parkolóba, fordultam is ki onnan. A dunakeszi jobb volt, bár ott is álltak és nem engedtek be az épületben, odakint meg annyira ömlött az eső, hogy halak úsztak a levegőben. Ötpercenként kijött valaki és megkérdezte, hogy - Sto eto? Kinek van sorszáma? Mondtam hogy nekem nincs, de azt mondták, hogy azt lehet mától. - Ácsi, mondta a cerberus, ők is így tudták, de elhalasztották egy héttel, így talán jövő hétfőtől. Talán. Esetleg. Próbáltam érvelni, hogy a 1818 azt mondta, de a bácsi hajthatatlan maradt. Erre megszólalt mellettem egy hölgy, hogy neki ma reggel mondták azt, hogy jöjjön el nyugodtan. (Ja persze, aztán milyen jót nevethettek, hogy hogy fog a néni nagy szemeket meresztgetni, amikor a kipislog a vízfüggöny alól, hogy milyen jól megviccelte őt a hivatal! Szóval egy rövid, de hatásosnak szánt átok után, hazamentem. A helyzet az online világban nem lett jobb, csak rosszabb, gyakorlatilag az összes online időpont elfogyott július végéig. Amikor úgy döntöttem, hogy inkább személyesen próbálkozom, akkor még június végén még volt pár lehetőség. De szerencsére a nej nem adta fel és túrni kezdte a netet, végül két hét múlvára talált időpontot Szécsényben. Az innen csak 80 kilométer és másfél óra, úgyhogy ha hétkor elindulunk, esélyes hogy kilencre oda is érünk. Közben kiderült, hogy a gyereknek is lejárt a személyije így egy út lesz, de dupla haszon. Úgysem jártunk még Szécsényben.