Nem cinikusan, hanem a szó legszorosabb értelmében. Bár tudom, hogy egy mozdonyvezető még nem a teljes MÁV, de ha a szemlélet változik, akkor az lent szokta kezdeni. Legalábbis reméljük. Szóval a gyerekem a világ összes idejét el tudja szúrni, a pontosságot hírből sem ismeri és mindig rohan ebből kifolyólag. Ha valakinek nagyon kell, ajánlom, hogy ne bízza rá a kló kulcsait, mert hiába ígéri, hogy ott lesz, csúful járhat! Gondoltam szólok, senkit ne érjen meglepetés. Szóval a gyerek - fejlett kritikai érzéke van! - rendszerint más hibáit tökéletesen felismeri, szóval megkért, hogy vigyem el a vasútra, hogy ne kelljen rohannia. Már amikor befordultunk a vasút utcájára, láthattuk a megérkező szerelvényt, így valóban rohannia kellett. Szinte még a mozgó autóból vetette magát a peronon várakozó vonat után, ami annak rendje és módja szerint elindult, mikor nem volt tőle messzebb, mint húsz méter. Ekkor megtörtént a csoda! A vezér úr megláthatta az eszevesztetten rohanó öltönyös fazont és megállt a vonattal és megvárta, míg a kölök fel nem szállt, ezzel örök hálára kényszerítette a távolról aggódó apát. Már járok egy ideje vonattal, de ilyet még nem láttam! Ennél már csak az lett volna a nagyobb csoda, ha vissza is tolat. De tényleg!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése