Utasbarát MÁV

          Nem cinikusan, hanem a szó legszorosabb értelmében. Bár tudom, hogy egy mozdonyvezető még nem a teljes MÁV, de ha a szemlélet változik, akkor az lent szokta kezdeni. Legalábbis reméljük. Szóval a gyerekem a világ összes idejét el tudja szúrni, a pontosságot hírből sem ismeri és mindig rohan ebből kifolyólag. Ha valakinek nagyon kell, ajánlom, hogy ne bízza rá a kló kulcsait, mert hiába ígéri, hogy ott lesz, csúful járhat! Gondoltam szólok, senkit ne érjen meglepetés. Szóval a gyerek - fejlett kritikai érzéke van! - rendszerint más hibáit tökéletesen felismeri, szóval megkért, hogy vigyem el a vasútra, hogy ne kelljen rohannia. Már amikor befordultunk a vasút utcájára, láthattuk a megérkező szerelvényt, így valóban rohannia kellett. Szinte még a mozgó autóból vetette magát a peronon várakozó vonat után, ami annak rendje és módja szerint elindult, mikor nem volt tőle messzebb, mint húsz méter. Ekkor megtörtént a csoda! A vezér úr megláthatta az eszevesztetten rohanó öltönyös fazont és megállt a vonattal és megvárta, míg a kölök fel nem szállt, ezzel örök hálára kényszerítette a távolról  aggódó apát. Már járok egy ideje vonattal, de ilyet még nem láttam! Ennél már csak az lett volna a nagyobb csoda, ha vissza is tolat. De tényleg!

Logikusan hangzik

Tegnap épp néztem az Rtl Híradót és volt benne egy riport a 70-es vasútvonal áldatlan állapotáról. Ez az, ami mellett lakom én is és családilag érintettek vagyunk az ügyben, tekintve a nej jár rajta/vele munkába. Szóval ez a vonal jelenleg egy hulladék, teljesen normális időben is egymást érik a meghibásodások, ami valószínűleg a karbantartás hiányára vezethetőek vissza, illetve a teljesíthetetlen menetrendek miatt. A Máv persze nagyon megértő volt, közölték, hogy nem tehetnek nagyjából semmit, de ha februártól jönnek majd az új, emeletes kocsik, az majd elhozza ide a várva várt Kánaánt. Ha jól értem, akkor ha szép új kocsikat teszünk a vonalra, akkor a pálya, a biztosítóberendezések, a felsővezeték, az állomások, a kezelőszemélyzet, a menetrend és mindazon fel nem sorolt dolgok, amik az eredményes vasútüzemhez kellenek, nagyon el fogják szégyellni magukat azért, mert a kocsik szépek, de ők olyan sittesek mint körülbelül negyven évvel ezelőtt, amikor Moldova megírta híres könyvét a vasútról. Szóval ezek a dolgok nagy szégyenükben gondolnak egy nagyot és az éj leple alatt hozzáfiatalodnak a szép új kocsikhoz és onnantól kezdve minden szép lesz, új lesz, tökéletes lesz! Tök logikusan hangzik!

Vonatjegy

Tegnap egy kisebb csoda történt velem. Elektronikusan vettem jegyet a Vonatinfo nevű alkalmazáson keresztül és kártyával fizettem érte. Mindezt telefonon, anyámnál, a szobában ülve. Aztán leballagtam az állomásra és bár a soros vonat épp az orrom előtt ment el, de a következőt simán elértem és az pontosan is indult. A kalauz a vonaton szintén elektronikusan kezelte le a jegyem és minden flottul működött. Hiába no, tegnap a csodák napja volt vagy Csipikésen szólva rendkívüli világéjszaka lehetett. Ezt is megélhettem!

Nincs kedve

Ma vonattal utaztam. A hír régebben korántsem volt ennyire hírértékű, hisz naponta előfordult, azonban mára egyértelműen nóvummá vált. A történet egyszerű és rövid, bár szerintem tanulsága azért van. Az előttem lévő ülésen valaki, talán egy nagymama ottfelejtette a sapkáját. Ráülhetett és amikor felkelt, már nem volt erre figyelme, így ott maradt az ülésen. Hagytam már ott dolgot vonaton, ami szerencsésen meglett így semmiképpen nem akartam elfordítani a fejem és másvalaki problémájaként értelmezni ezt. Így, amikor arra járt a kalauz, szóltam neki. A vonaton nem volt zsúfoltság, a fülke fele lehetett csak nagy jóindulattal tele, de a kalauz válasza meglepett. Azt mondta, hogy ez egy esemény, neki erről jegyzőkönyvet kellene felvennie és most nincs kedve dolgozni ezzel, a sapkát meg feldobta a kalaptartóra, hogy majd a takarítók begyűjtik és talán leadják a végállomáson. Leszálláskor még összefutottunk, amikor is megköszönte, hogy szóltam neki. Ezzel kapcsolatban merült fel bennem két kérdés/felvetés. Az egyik az, hogy a számítástechnika korában, amikor minden kalauz számítógéppel mászkál, miért olyan bonyolult - ha a MÁV ragaszkodik a jegyzőkönyvhöz - a gépen kitölteni egy jegyzőkönyvet pár gombnyomással? A másik, hogy tulajdonképpen milyen jó is a vasútnál dolgozni, ugyanis ott az ember maga dönti el azt, hogy épp van kedve dolgozni vagy sem - munkaidőben..

Új menetrend

Olvasom, hogy vasárnaptól új menetrenddel készül a Máv, és majd eztán könnyebb lesz munkába járni. A 70-es vonalon (Szob-Vác-Budapest Nyugati) immáron hétvégenként is félóránként járnak majd a szerelvények. Úgy vélem, hogy ez nagyon jó hír! Bár az igazat megvallva eddig sem a menetrenddel magával volt a baj, hiszen az egész jó közlekedést ígért, hanem azzal, hogy lehetetlen volt betartani. A pálya műszaki állapota, a szerelvények kora és karbantartása, az előre nem látható időjárási helyzetek (Mármint, hogy télen hideg van, nyáron meg meleg) miatt jellemzőek az állandó késések és járatkimaradások, nem lehet megtervezni a normális munkába járást. Ezt sokkal nagyobb gáznak érzem mint azt, hogy eddig nem lehetett félóránként Vácra menni. Gondolom ez eztán is így fog maradni, így megint szép fényes pántlikát sikerült ragasztani egy nagy adag szarra..

Téma az utcán

Hever. Legalábbis ezt szokták mondani. A helyzet az, ha reggelente úgy érzem, hogy ma sem tudok mit írni, mert témahiányom van, akkor míg beérek a munkahelyemre számtalan tollra érett eshetőség keletkezik igen rövid idő alatt. Ma például el kellett mennem reggel az autómért, ami eddig megbízhatóan és szolgai módon testem munkahelyre és visszacipelését valósította meg, napi rendszerességgel. Sajnos egy autót is érhetnek problémák, így megbízható öszvéremet is el kellett vinnem a lódoktorhoz, ezért tegnap jönnöm kellett, ma viszont mennem vonattal. Akinek nem tűnt volna fel, ma reggel nagyon hideg volt, legalábbis európai szemmel nézve. Egy inuitnak ilyenkor valószínűleg izzadtság kezd gyöngyözni a hátán, de mi nem voltunk ilyen hőmérséklettel 'elkényeztetve' az utóbbi időben, így hozzá sem szokhattunk. Idejében kikocogtam az állomásra, mert bejárós koromban magamévá tettem azt a nagyszülői útmutatást, hogy váró vonat nincs, csak váró utas. Na itt váró utas rendesen volt, de a vonat sehol. Késett vagy negyed órát, de senki sem szólt egy árva szót sem, a máv hozta szokott formáját. A kocsiban meleg volt, de a lépcső le volt hányva, méghozzá rendesen. (Takarítói szemmel előnyös a hideg, mert nem kellett volna törölgetni, le lehetett volna pattintani.) Vácnál át kellett szállnom a zónázóra Nagymaros felé, ami rövid úton meg is jött. Végig mögöttünk haladt, mert a késésünk miatt meg nem előzhetett. Vácon sikerült felszállnom egy tökéletesen üres, és fűtetlen kocsiba és ebben tettem meg az utat egészen a célig. Gyorsan kiderült számomra, hogy az egész vonatban szünetel a fűtés, mert a jegyellenőrzésre érkezett kalauz úgy reszketett, hogy alig bírta aláírni a jegyem, így nem láttam további értelmét annak, hogy fűtött kupét keressek, inkább magzatpózt vettem fel, védekezésképp. Mindenesetre mire leszálltam, ugyanúgy rezegtem mint szegény klajzer. Azt hiszem jó tanulmányút volt arra, hogy miért is jó nekem az, hogy autóval járok dolgozni.