Rossz embernek lenni..

Ülünk a váci Duna-parton és azt csináljuk amit eleink tehettek hasonló helyzetben. Élveztük a tavaszi nap első sugarait és a gyerekről beszélgettünk. Gondolom a váci polgárok 200 évvel ezelőtt is hasonló tevékenységet végezhettek. Ültek a parton, élvezték az első tavaszi napsütést és arról folyt a szó, hogy a kis Hanzi mihaszna. Semmi sem változott, talán a korzó lett egy kicsit más és akkor nem parkolhattak mindenütt autók. Egy kisgyerek jött biciklivel és végiglejmolta a napfürdőzőket. Akkurátusan csinálta, látszott, hogy van benne gyakorlata. Elmondása szerint éhes volt és fagyizni szeretett volna. Gyerek - fagyi, tipikus vasárnapi párosítás. Egy néni megkérdezte, hogy miért nem a szüleitől kért fagyira pénzt, mire a gyerek közölte azt, hogy nincs pénzük és nem adnak. Persze ő meg fagyizni akar. Eszembe jutott a saját gyerekkorom - nyilvánvalóan sok minden más volt akkor, de azért az biztos volt, hogy ha volt pénzem, fagyizhattam, ha nem volt, akkor nem. Ha szerettem volna, akkor visszavittem a betétdíjas üvegeket (máig magammal viszem az üveget, ha megtalálom valahol eldobva) de eszembe nem jutott volna az, hogy más emberektől kérjek. Eszembe jutott az is, hogy itt viszonylag jellemző ez a fajta tevékenység. Amikor legutóbb biciklivel jártunk erre és megálltunk pihenni, szintén jött egy gyerek (talán pont ő?) és kért ennivalót. Odaadtuk neki a szendvicseink felét, amit a szüleinek vitt el, akik a közelben sétáltak. A szülő gondosan megvizsgálta a szendvics beltartalmát és a neki nem tetsző részeket kidobálta az ételből a járdára - pedig biztosan tudom azt, hogy nem eszünk sz.rt és tulajdonképpen meg is ehettük volna azokat a szendvicseket, hisz azért hoztuk magunkkal. A csomagolóanyagot nemes egyszerűséggel, amikor az étel elfogyott, bedobta egy kerítésen át, egy ház kertjébe. Ez annyira megütközést keltett bennem, hogy máig emlékszem rá és nem tudok napirendre térni felette. Végül nem adtam pénzt a gyereknek fagyira, belegondolva, hogy vajon ez milyen hatással lesz a jellemfejlődésére? Vajon ösztönözni fogja arra, hogy próbáljon meg a maga erejéből boldogulni vagy inkább azt vonja majd le belőle, hogy attól kell elvenni/elkérni akinek van? Nem tudom, hogy kellett-e volna adnom és ezzel, hogy nem adtam, rossz ember lettem-e?