Nem dicsekvésből mondom, de próbálok szót érteni a kölökkel. Vannak akik az
állam kezébe adják a gyereknevelés terhét, van akik az iskolára bízzák és
vannak olyanok is, akik a Jóistenre, hogy valaki oldja meg helyettük a
kényelmetlen, nyűgös dolgokat. Én annak idején úgy határoztam, hogy a derűs
fényképek mutogatása és a gyerekkel való dicsekedés mellé felveszem a
repertoárba a nevelés felelősségét is. Most épp a motivációnál tartok. Nem
igazán látom azt, hogy bármi is motiválná a gyereket. Csak úgy elvan, mint a
befőtt. Mondtam is neki, hogy olyan, mint egy nagy gomba. Mint egy jól fejlett
csiperke vagy pöfeteg, melyik tetszik épp jobban. Ott van a helyén, kivonja a
tápanyagot a környezetéből és csak van. Nem fejlődik és zöldül, mint egy
rendes növény, nem szaladgál, mint egy kisnyúl, hanem csak van. A saját kis
világában, a saját gombalétében ülve, csinálja a semmit, serényen. Mondtam is,
hogy legalább fotoszintetizálhatna, ha már mást nem. Jól jön odahaza az a kis
cukor és egy kevés oxigén is. Ha már mi nem tudjuk kivonni harmincezer liter
vízbül..
2014. március 19., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése